A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1963. évi jelentése
A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR JELENTÉSE 1963 A jelentés éve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár részére a korábbi eredmények továbbfejlesztésének időszaka volt. A könyvtárhálózatot — s különösen a gyermekkönyvtári hálózatot — fejlesztettük s a könyvtári szolgáltatások terén is tovább léptünk előre. A könyvtár dolgozói kiadványaikkal, kiállítások és előadások rendezésével, adatszolgáltatással, stb. igyekeztek hozzájárulni az 1963. február 24-i országgyűlési és tanácsi választások sikeréhez. Kiadványaink között ezévben jelent meg a könyvtár Budapest-történeti tevékenységének jelentős vállalkozásaként a hétkötetes „Budapest történetének bibliográfiája” — sorrendben első — a városleírással, városépítéssel, s egészségüggyel foglalkozó reprezentatív második kötete. A könyvtár 1964-ben — ez évkönyv megjelenésének esztendejében — ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. A beszámoló időszakában megkezdtük a jubileumi évvel kapcsolatos kiadványok, kiállítások, stb. előkészítését. Jelen évkönyvünk is — ugyancsak a jubileumi év jegyében készült. Az alábbiakban közöljük a Könyvtár fejlődésére vonatkozó főbb adatokat. A hat évtizedes múltra tekintettel ezeket a Könyvtár megnyitásának évétől nyújtjuk, mert rámutatnak a főváros ezen kulturális intézményének fejlődésére a századforduló óta máig. A kiindulás évéül 1905-öt vesszük, — miután 1904 októberében nyitották meg, így az erre az évre vonatkozó adatok nem nyújtják egy teljes év képét, ezért összehasonlításra sem alkalmasak, — és a fejlődést öt évenként regisztráljuk. Ettől csak akkor térünk el, ha háborús évek az összehasonlítást megzavarnák. Könyvtárunk visszatekintő adatai nyomán kibontakozik helyzetünknek és tevékenységünknek az a minőségi fejlődése, amelyet csupán a kulturális forradalom képes biztosítani. A hat évtized alatt az intézmény egyetlen központi könyvtárból hatalmas, csaknem 110 könyvtár-egységből álló hálózattá fejlődött, amelyben a jelentőségében megsokszorozódott központ mellett 52 nagyobb kerületi könyvtár és további 56 kisebb fiókkönyvtár és különálló gyermekrészleg működik. A hálózat széleskörű fejlődése már a Könyvtár névadó igazgatója, Szabó Ervin koncepciójában szerepelt, amit az 1913-ban és 1914-ben általa létrehozott 5 kerületi könyvtár is mutat; a kapitalista Magyarország fővárosában azonban 13-nál több könyvtáregység a hálózatban nem jöhetett létre. A jelenlegi központi könyvtár és a hálózat további 108 könyvtár-egysége mellett azonban a többi adat is a népi demokrácia rendszerében való ugrásszerű fejlődést mutatja. A könyvtári állomány a hat évtized alatt 36-szorosára növekedett. A beiratkozott olvasók száma egy mai átlagos fiókkönyvtárnak megfelelő jelentéktelen mennyiségből a főváros egész lakosságának 8.3%-át képviselő nagy létszámmá emelkedett. Az olvasott kötetek száma ezer-egyné- hányról a hatmillió fölé nőtt. Az első évek, de általában a felszabadulásig terjedő időszak könyvtárforgalmi adatai azt mutatják, hogy akkor a főváros lakosságának 7
