A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Tyroler Gyula: Könyvtárunk fejlesztésének távlati tervei
KÖNYVTÁRUNK FEJLESZTÉSÉNEK TÁVLATI TERVE A főváros könyvtára, — mely a felszabadulás óta alapítójáról nevezve ismét „Szabó Ervin” könyvtárként ismeretes — 60 éves. Ha egy intézmény, — vagy akár az egyes ember —életének fordulójához ér, szokásos és hasznos dolog, hogy visszatekint a megtett útra, majd tekintetét a jövő távlatai felé veti s megkísérli felmérni a sorrakerülő feladatokat. A könyvtár jelenlegi problémái A könyvtár működésének első 15 esztendejében Szabó Ervin erőfeszítései s küzdelmeinek eredményeként kialakult a tudományos kutatómunkát és közművelődést egyaránt szolgáló központi könyvtár, valamint az akkor 7 fiókkönyvtárból álló hálózat. Ez a szervezeti forma átvészelte a Szabó Ervin halálát követő nehéz időket, az ellenforradalom évtizedeit, s adva volt a lehetőség, hogy 1945-ben a könyvtár egészséges fejlődése meginduljon. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezeti felépítése ma is sokban megegyezik alapítójának 60 évvel ezelőtti elképzelésével. A központi tudományos könyvtár, a kerületi könyvtárak, a fiókkönyvtárak és az önálló gyermekkönyvtárak együttesen (109 könyvtári egység) képezik a főváros könyvtárhálózatát, mely minden kerületre kiterjedve végzi munkáját. Természetesen a lakosság nagy többségének szépirodalommal és ismeretterjesztő könyvekkel való ellátása, az általános igények kielégítése elsősorban a kerületi könyvtárakra tartozó feladat. Eredményeinket előző beszámoló ismertette. A jelentés évében (1963-ban) 165 000 beiratkozott olvasó több mint 6 millió kötet könyvet kölcsönzött könyvtárainkból — ami 1938-hoz viszonyítva az olvasók létszámában 840%-os, a kölcsönzött kötetekben pedig 600%-os emelkedést jelent. Akkor sem kell szégyenkeznünk, ha a forgalmazott irodalom milyenségéről esik szó. Bibliográfiák, ajánló jegyzékek, a könyvtári propaganda változatos eszközeinek használata és elsősorban könyvtárosaink könyvajánló tevékenysége kellett áhhoz, hogy e tekintetben is olyan eredményeket mutathassunk fel, amit az ismeretterjesztő irodalom kölcsönzésben elért több mint 30%-os részaránya példáz. A nagyobb olvasói létszámmal — sajnos — nem járt együtt a könyvtárhálózat megfelelő fejlesztése. Az új kerületi könyvtárakat több esetben szűk, könyvtári munkára alkalmatlan helyiségbe telepítették. A központi könyvtárépület bővítésének szüksége 1940-ben merült fel először, de máig sem sikerült megoldást találni. Mind az olvasók kényelmét szolgáló termek, mind a könyvtárosok munkaszobái szűknek, alkalmatlannak bizonyultak, a könyvraktár megtelt, technikai felszerelésünk korszerűtlen. 70
