A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Gátiné Pásztor Mária : Arcképalbumok, városképek, „fényírdai” emlékek a Budapest Gyűjteményben (Mozaikok a fővárosi fotográfia első 50 esztendejéből, 1850 - 1900)
. . .Szörnyű az ég, midőn haragszik S a magasságból mennydörög; Tölgy, szikla reng — a gyenge szívű Fejét meghajtva könyörög. . . Az égnek nem zord fellegétől, Melyben villámi rejlenek: Hanem mosolygó fénye- s színes Szivárványától féltelek ! (TOMPA Mihály: „Novemberben.” Horváth Lajos képviselőnek, barátomnak, 1865. Munkái, Bp., 1903. II. köt. p. 141.) „Schrecker Ignácz pesti fényképész előfizetést hirdet a műtermében megjelenő „1865 — 68-diki országgyűlési albumra”, mely 14 napra az országgyűlés bezárása után fog megjelenni. „...Ez albumra folyvást lehet előfizetni, s a jövedelem egy része az írói segélyegylet tőkéjét gyarapítja... ” (Vasárnapi Újság, 1867. jan. 6. és 1868. máj. 31.) 5. „Az országos lövöldözés” emlélcalbuma. 1871. [Címlap szövege:] „A Magyar Országos Lövészegyletnek Budán, 1871. évi augusztus hó 19-én tartott alakuló közgyűlése emlékéül Első Ferencz József ausztriai császár, magyar apostoli király sat. Ő Felségének legmélyebb hódolattal ajánlja Bausek Péter.” „Buda most sokkal élénkebb, mint szokott lenni. Napjai csupa ünnepekből állnak. Tegnap a király születésnapja, s egyszersmind a lövész-ünnep kezdete volt, melyet du. két órakor Tóth Vilmos belügyér nyitott meg a földíszített lövöldéi helyiségben, hármat lőve a király helyett...” (Fővárosi Lapok, 1871. aug. 19. p. 873.) „A belügyér őfelsége helyett hármat lőtt, de nem a legszerencsésebben, mert találta ugyan a táblát, de a fekete köröket nem. Az előtte való nap szerencsésebb volt, akkor a próbánál kétszer talált feketét. — Érczhegyi főlövészmester, ki a lövész-szövetség megalakítása körül oly fáradhatatlanul buzog, magyarul üdvözlé a gyülekezetét, Kimnach allövészmester pedig németül...” (Fővárosi Lapok, 1871. aug. 20. p. 877.) „A lövész. — A budai lövészünnepély tiszteletére. — Az emberi nem egyik legnevezetesebb faja az úgynevezett lövész, ki úgyszólván az egész föld kerekén el van terjedve... színe szürke, de szélein és hajtókáin zöld színt mutat... A magánynak nem nagy barátja, ezért egyedül lenni csak mások társaságában szeret, mikor is hangulata igen derültté válik és gyakori toasztokat durrant el... ” (Bolond Miska, 1871. aug. 27. p. 138.) „TÖRZS Kálmán: „Országos lövöldözés.” .. .Kiment a körlevél széles ez országba, hogy minden ember, aki valaha verebet lőtt s e jogcímnél fogva ex professo vadásznak tartja magát, vonuljon be e hó 18.-án Ős Buda várába, mert itt fog Szent István birodalmának összes polgári védereje koncentráltatok Úgy látszik azonban, hogy a magyar nemzetnem igen bírja respektálni azilyentén körleveleket, mert... kisült, hogy a magyar monarchia összes polgári védereje belefér egynéhány rozzant omnibuszba... Szegénységi bizonyítványt állítottunk ki magunknak, s az 1871-i országos lövész-ünnep aligha lesz egyébről híres, mint arról a két igazán „országos” baklövésről, amelyet elkövetett. Az első az volt, hogy Deák Ferencet kérte fel elnökének. Hiszen ország-világ tudja, hogy ha a puska „Zenith”, akkor Deák Ferencz a „Nadir”... Magának tulajdonítsa a lövész egylet, hogy hazánk bölcse, udvariasan bár, de lefőzte, mikor azt tanácsolta, hogy olyan embert válasszon, aki szakértő... De mit mondjunk a második baklövésről? Elnyomott, széttagolt lengyel barátaink. . . megjelennek a magyarnak képzelt ünnepélyen, lengyel nemzeti öltözetben, s vezetőjük meleg szavakkal üdvözli a magyar lövészeket 229
