A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Gátiné Pásztor Mária : Arcképalbumok, városképek, „fényírdai” emlékek a Budapest Gyűjteményben (Mozaikok a fővárosi fotográfia első 50 esztendejéből, 1850 - 1900)
„S i m о n y i ismeretes fényirodája a váczi-utoai Keglevieh-ház udvarán f. hó 12-én délben kigyulladt. A felső rész egészen oda lett, s a műtermet újra kell építeni. Sajnálni lehet, hogy egy derék munkás embert ért ily csapás.” (Ország Tükre, 1864. jan. 21. p. 36.) Négy festőművész-fotográfus : Barabás Miklós, C a nz i Ágost, Borsos József, Doctor Albert. „1861-ben meghalt szeretett nőm, s az erre következő esztendőben mindössze csak négy arckép megrendelésem volt. 1862 — 63. nagyon rossz évek lévén a mezei gazdákra, ezt a művészet is megsínylette. Ekkor látván azt, hogy fényképészeink milyen haszonnal űzik e mesterséget, megpróbáltam egy fényképészeti műterem felállítását. De ezen nagyon sokat vesztettem s ezért 1864-ben még veszteséggel is túladtam rajta. E közben azt is tapasztaltam, hogy a nagyon is laikus közönséggel való érintkezés nem nekem való. Az is hozzájárult bukásomhoz, hogy olyan társat ajánlottak nekem, aki sehogy sem bírt a korral haladni s annyira aláásta az üzlet hírnevét, hogy azt semmiféle erőfeszítéssel nem lehetett már megmenteni. A festészethez való visszatérésem nagy hasznomra vált, mert 1864 végén már szaporodni kezdett a munkám.” (Barabás Miklós önéletrajza. Kolozsvár, 1944. p. 197 — 198.) „. . .A fényképtermek száma eggyel ismét szaporodott. C a n z i Ágost jeles festőnk, a művészet e válságos napjaiban jónak látta photograph-ateliert állítni föl s egyesülve a már ismert fényképíró Hellerrel, a „Fehérhajóival szemben Geibel könyvkereskedése mellett díszes műtermet építtetett, melyet mindenkinek, ki magát vagy ismerőseit (sőt rokonait) is jó képben akarja látni, a legjobb lelkiismerettel ajánlhatunk.” (Divatcsarnok, 1862. p. 590. „Heti szemle” rovat.) „Borsos József 1850-ben nevezetesebb utazásokat tőn, s a festészet előhaladá- sát tanulmányozta. 1860-ban visszatért hazájába... Itt mint kitűnő fényképész kezdett működni, s 1861-ben műtermét a régi botanikus kertben, az Országúton megnyitá, mely rövid idő alatt a hazában minden más fényírdai műtermet felülmúlt a képek tökéletessége és szépsége által elannyira, hogy a bécsi művészeti és tudományos Akadémia részéről arany érdempénzzel ékesíttetett föl. ö volt az első magyar fényképész, ki lovakat és kocsikat is sikerrel fényképezett.” (Sarkady: Hajnal-naptár 1864-re, p. 28.) „ízlése, művészi iskolázottsága itt is nagy segítségére volt.. . Fényképein mintha egykori portréit, zsánerképeit látnok viszont .........Népszerűsége egyre növekszik, ú jból vagyonra tesz szert, megveszi a Szép Juhászné vendéglőt, ahol... fiatal felesége halála után visszavonultan él. Elfeledett emberré lesz, csak halálakor idézik fel a lapok annak emlékét, hogy egykor művész volt” (Knopp Jenő: Borsos József. Pécs, 1931. p. 47 — 49.) „Doctor Albertnek szerencsésebb a sorsa. Öregségéig dolgozott, utolsó éveil családja körében, békés visszavonultságban töltötte el.” (Fejős Imre: Borsos és Doctor. Foto, 1957. p. 257.) A „dinasztia-alapítóStrelisky Nándor. „A sok kirakat közöl eggyen különösen megakad szemünk. Ez Sárkány boltja, hol ismert s ismeretlen nevezetességek fényképei vannak közszemlére kitéve. .. Legérdekesebb pontja azonban azon chromophotographiák, azaz színes fényképek, miket Strelisky állított ott ki. Pestnek több szépsége van rajtok megörökítve. StreUsky eljárását, mely által a színek kimondhatatlan lágyságot és élénkséget mutatnak, még eddig el nem sajátítá senki.” (Vasárnapi Üjság, 1865. okt. 29. p. 355.) „A szabadságharc bajnokai közül szám szerint igen kevésnek az arczképe maradt fenn, hiteles arczképeken pedig éppenséggel keveset láthatunk megörökítve. Egy eddig 226
