A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1963
Három ötven éves kerületi könyvtárunk
keresztül, de ma is eleven valóság, amikor az Állami Könyvterjesztő Vállalat jegyzékein szerepelő könyveket ismertetik. A könyvismertetések nemcsak a könyvtárosok körében vívtak ki elismerést, a könyvkiadó vállalatok is felhasználják e fórumot éves terveik ismertetésére. A felszabadulás utáni években a szakszervezetek kezdeményezésére, minden üzemben, intézménynél kis szakszervezeti könyvtárakat alapítottak. E könyvtárak élére könyvet szerető dolgozók kerültek, akik azonban a könyvtári munkában járatlanok voltak. Megsegítésükre a Szabó Ervin Könyvtár 1949-ben patronálási mozgalmat indított. Minden kerületi könyvtárban megbíztak könyvtárosokat azzal a feladattal, látogasson meg kerületében bizonyos számú szakszervezeti könyvtárat és nyújtson szakmai segítséget a társadalmi munkás könyvtárosnak. Az üzemi patronálási mozgalomhoz hasonlóan, ezt a munkát könyvtáraink dolgozói társadalmi munkában végezték, és végzik még ma is, bár a munka lényegesen változott. Ma az 1. sz. kerületi könyvtár dolgozói a kerületi tanács népművelési osztálya mellett működő könyvtárosi albizottságban tevékenykednek. A központ vezetősége úgy látta: ,,A fasiszta időkben rendkívül sok értékes tudományos munkát szedtek ki anyagunkból, de még nagyobb veszélyt jelentettek azok a könyvek, amik viszont nagy számban voltak könyvtárunkban találhatók, fasiszta politikai és gazdasági könyvek, elvont tudományok stb.”* Ezért elrendelte a könyvállomány revízióját. A selejtezés után az 1. sz. fiókkönyvtár állománya 25 558 kötet maradt. Ugyanez évben 105 152 kötet könyvet kölcsönöztek, amiből 60 734 szépirodalmi és 44 418 ismeretterjesztő munka volt. Tiszteletre méltó teljesítmény. A következő évek forgalma a következőképpen alakult: év állomány forgalom szépirod. ismeretterj. összesen 1948 25 881 64 130 45 587 109 717 1949 25 490 66 338 46 052 112 390 1950 25 365 — — 101 411 Az ismeretterjesztő művek ilyen nagy aránya a könyvforgalomban az akkori könyvtár- politika hű tükre. A fiókkönyvtárak életében nagy változást hozott az 1950. év. Ezideig a kerületi köz- művelődési hálózat és a központ egy igazgatási egységet képezett, ahogyan a Szabó Ervin-i elképzelés és a külföldi példák mutatták. Most a kerületi tanácsok megalakulásával a fővárosi könyvtári hálózatot decentralizálták, egybehangolták fővárosunk közigazgatási beosztásával. Adminisztratív intézkedés volt, mely figyelmen kívül hagyta a könyvtár egészének funkcióját. A különböző kerületekben működő fiókkönyvtárak felettesei a kerületi tanácsok lettek. A leválás folyamata több szakaszban történt. Előbb a gazdasági, később a személyi ügyek, majd 1953-tól teljesen átmentek a tanácsok hatáskörébe a könyvtárak. A fiókközpont módszertani osztállyá alakult, mivel az egyes könyvtárak maguk szerezték be könyveiket és önálló költségvetéssel rendelkeztek. Ám a könyvtárak munkájának irányítása szakmai szempontból szükségessé tette a módszertani munkát. Az osztály elméleti tanácsaival, a munkát segítő módszertani levelekkel irányította rá a figyelmet a könyvtári munka valamelyik éppen elhanyagoltnak tetsző ágára. Jól bevált munkameneteket igyekeztek általánosítani. Folytatták a könyvismertetéseket, szakmai vitákat. Gondoskodtak a könyvtárosok szakmai továbbképzéséről. Mindezek dacára a kerületi könyvtárak egyenetlenül fejlődtek. Sok aránytalanság mutatkozott közöttük. * A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár fejlődése és munkássága 1945. Könyvtárügyi Szemle. Bp. 1950. 3. sz. 65. 1. 92
