A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962

Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése

A húszas évek közepéig azonban úgyszólván semmi sem történt annak érdekében, hogy a mind válságosabb helyzetbe jutott központi gyűteményt megfelelőbb hajlékba költöztessék.

Az első figyelmeztető lökést 1925-ben egy látszólag komikus mozzanat, a könyvtár olvasói számára fenntartott W.C.-k „konfiskálásának” veszélye adta meg. A toilette-ek védelmének ürügyén vetette fel most már nyomatékosabban a könyvtár igazgatója az új elhelyezés ügyét. A dokumentumok a könyvtár irattárában („Károlyi utcai épület” jelzetű aktacsomó, a keltezés sorrendje szerinti iratai) találhatók meg.

Az első, 1925 január 27-i keletű és a tanács illetékes XIY. ügyosztályához intézett beadványban Kremmer Dezső igazgató felpanaszolta, hogy a könyvtár háta mögött fekvő községi reáliskola igazgatója azzal a kívánsággal állott elő: a könyvtár engedje át épülete egyik szárnyát, mert az iskolát, amelyben a tanári kar létszáma megkettőződött, a tanulóké 150%-kal emelkedett, okvetlenül bővíteni kell. A könyvtárvezető elismerte a reáliskola igényeinek jogosultságát, de hozzátette:

„a kért faláthelyezésbe legnagyobb sajnálatomra nem mehetek bele, mert a folyton ki-bejáró olvasóközönség részére köteles vagyok fenntartani megfelelő számú mellékhelyiséget. Ez nemcsak lelkiismereti kötelességem, hanem előírt közegészségügyi rendelkezés, melyet nem hághatok át.”

Az igazgató ezúttal megragadta az alkalmat, hogy két és féloldalas beadványában a központ helymizériáiról is szót ejtsen :

„A tekintetes Tanács tudja, hogy. . . a Fővárosi Nyilvános Könyvtár is óriási helyiséghiányokkal küzd, úgy hogy a helyzet hova-tovább katasztrofális lesz, mert egyetlen méter új könyvállványt sem tudunk többé sehová bepréselni ...” *

Egyelőre azonban az új épületre vonatkozóan semmit sem tettek „odafent”, de a mellékhelyiségek konfiskálását mégis sikerült elhalasztani anélkül, hogy a reáliskola lemondott volna régi jogon emelt igényéről az „ideiglenesen” odaadott épületre.

így érkezett el az 1926-os év, amely Budapest története szempontjából többek között azért is nevezetes, mert ekkor vált bizonyossá, hogy a főváros megkapja majd a Bankers and Со nevű New York-i vezetés alatt álló bankkonszerntől azt a 20 millió dolláros, azaz 100 millió pengős kölcsönt, amelyre ténylegesen 1927-ben kötötték meg a szerződést, de már az előző év, 1926 elején körkérdést intéztek a városi üzemekhez, intézményekhez stb., hogy milyen beruházási (felújítási) igényeik vannak.

Ennek az adatgyűjtésnek a keretében szólította fel a könyvtár vezetőségét közvetlen felettes szerve, a városháza IX. (szociálpolitikai és jótékonysági) ügyosztálya: terjessze elő a könyvtárra vonatkozó kívánságait.

Kremmer Dezső könyvtárigazgató 1926 február 9-én több mint 6 gépelt oldalra terjedően jelentette be a könyvtárfejlesztésre vonatkozó igényét. Igényt és nem igényeket, mert ebben a beadványban a központi gyűjteményhez hasonlóan megrekedt állapotban levő közművelődési hálózatról, új fiókok létesítéséről egyetlen szó sem esett.

A központ új elhelyezése ennek az előterjesztésnek (mely ugyancsak a „Károlyi utcai épület iratai” közt maradt meg), egyetlen főtémája. Nincs benne kifejezett utalás a külföldi kölcsönre, csupán a főváros „javuló gazdasági viszonyaira”. A központi gyűjtemény állapotáról rajzolt kép új adalékokkal egészíti ki az eddigieket:

„A könyvtár helyiségei ma már annyira szűkek, primitívek. . ., hogy a kérdés megoldása immár elodázhatatlan. Egy 4,5X5 m területű munkahelyiségben egy főkönyvtáros, három könyvtáros és három gépírónő. . . dolgozik, a reference szobában egy főkönyvtáros, egy könyvtáros és két tisztviselő...”

* A beadványban szó esett arról, hogy ezidőtájt kombinációba vették az Egyetemi Könyvtárnak a Károlyi Mihálytól elkobzott „Károlyi palotá’’-Ьа való áthelyezését és az igazgató erre hivatkozva sürgette: szerezze meg a főváros—könyvtára számára—, az Egyetemi Könyvtár kiürítendő épületét. Ismeretes, hogy a tervekből nem lett semmi, mert az Egyetemi Könyvtár a helyén maradt és a Károlyi palotát utóbb a főváros vette meg az államtól, de nem a könyvtár, hanem a fővárosi múzeum számára.

79