A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
a munkanélküliek segélyezésére nincs pénze a fővárosnak —, palotára viszont van. „Nem volt pénze” Budapestnek —, a „konszolidáció” éveiben sem korszerű orvosi rendelők, bölcsődék hálózatának megteremtésére, a húszmillió dolláros, százmillió pengős kölcsönből alig néhány tucat kislakásos épület emelésére „futotta”, ami a milliós városban a századvég óta nyomasztó, elviselhetetlen lakásnyomor enyhítése szempontjából még annyit sem jelentett, mint csepp a tengerben. És abban a metropolisban, amely a csecsemőhalandóság, a tbc-s betegek arány - számában nemzetközileg is élen járt, ahol éhezők tízezrei rótták az utcákat —, a szociális bajok megoldására csak annyi jutott, hogy egy ideig bevezették a hírhedt ,,Sipőcz-leves” rendszert. A súlyos szociális problémák felszámolását tehát meg sem kísérelték Budapest milliomos urai. Megakadt az iskolahálózat fejlesztése, visszaesett az óvodák száma az első világháború előtti állapotokhoz képest (ld. A székesfőváros múltja és jelene számokban c. 1934-es kiadvány adatait), a közművelődés céljait szolgáló könyvtárhálózat fejlesztésére csak fillérek jutottak. E tények ismeretében és mérlegelése után már nagyon valószínűtlennek tűnik szemünkben, hogy éppen a könyvtár elhelyezését tették volna szívügyükké ugyanazok a városvezetők, akik más vonatkozásban összes elődeiknél szűkkeblűbbeknek bizonyultak. Ha belepillantunk a Wenckheim palota megvételéről szóló iratokba, akkor gyanúnk bizonyossággá válik: itt nem önzetlenségről, a kultúra szükségleteinek megértéséről, hanem egészen másról volt szó.* 3. Egy gyanús ingatlanvásárlás A Wenckheim palota megvásárlását 1926 december 13 és 1927 január 15 között bonyolították le, amint ezt a Fővárosi Közlöny 1927. évfolyama 672 — 676 oldalain található hivatalos (Liber Endre tanácsnoktól származó) és dokumentumokra hivatkozó ellenzéki közlésekből (amelyeket a város főtisztviselői nem cáfoltak meg), valamint az egykorú sajtó (Pester Lloyd 1926 december 18, Pesti Napló 1926 december 18. Újság 1926 december 18, Magyarság 1927 jan. 27.) továbbá a fővárosi könyvtár irattárából („Wenckheim palota iratai” 3. sz. 1926 december 16-i polgármesteri határozat a vételről és a vételösszeg kiutalásáról) pontosan megállapíthatjuk. A vétel főbb mozzanatai : 1926 december 13-án a város képviselői megkötötték Wenckheim József teljhatalmú megbízottjával, névszerint dr. Kovács Gábor ügyvéddel az adásvételi szerződést, amely szerint Wenckheim gróf 9 és fél milliárd koronáért, az 1927 január 1-től érvényes pénznemben 760 000 pengőért eladja a Reviczky utca 1 szám alatti kétemeletes épületet és tartozékait a főváros közönségének. A ,,tartozékok” közt jelentős szerepet kaptak äz épület egykori, a román burzsoá megszálló hadsereg által elrabolt nagy- értékű gobelinjei. Ezeket az ellenforradalom szálláscsinálói 1919-ben elhurcolták Romániába, a gobelinek hollétéről senki sem tudott, de a „tulajdonjogot” „nagylelkűen” a fővárosra testálta az eladó. (Ezek a gobelinek utóbb fontos szerepet kaptak annak „bizonyításában”, hogy a palotát „olcsón” vették!) 1926 december 16-án Folkusházy Lajos alpolgármester aláírásával a tanács határozatilag kimondja a vásár megkötését, kiutalja a vételösszeget, 3 milliárdot (240 000 pengőt) azonnali kifizetésre, a hátralékot a tulajdonjog bekebelezése utáni időpontra. * Előzetesen le kell szögeznünk: a palotavásárra vonatkozó azon fontos dokumentumok, amelyek megőrzésére a Fővárosi Levéltár lenne hivatott, ebben az intézményben nem találhatók. De a fővárosi könyvtár irattárában („Wenckheim palota iratai”) fennmaradt néhány akta, valamint Budapest egykori hivatalos lapja, a Fővárosi Közlöny 1926—1930-as évfolyamaiban nyomtatásban is megörökített közlemények, bizottsági és közgyűlési vitákról készített jegyzőkönyvek bőven elegendő anyagot szolgáltatnak arra, hogy a vétel részleteit rekonstruálva, kétséget kizáróan megállapíthassuk: ez az ügy is, korabeli kifejezéssel élve, ,,mesz- ■zire bűzlik a panamaszagtól”. 85
