A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
— olvashatjuk többek közt a beadványban, amely azt is felpanaszolta, hogy â Budapesten megforduló külföldi látogatók, miközben a legnagyobb elismeréssel méltatják a könyvtár korszerű berendezését, megütközéssel szólnak a nyomorúságos hely viszonyokról. A beadvány hivatkozott arra, hogy a szűk központban félmillió kötetet kell már összezsúfolni (utóbb kiderült, hogy valójában mintegy 180 000 kötetről volt szó) és nyomatékosan kiemelte: a szomszédos reáliskola jogos terjeszkedési igényei miatt is el kellene költöztetni a központot. Ezen érvelés alapján javasolta, hogy „egy új, célszerű és modern könyvtárépület megszerzésére az előmunkálatok elrendeltessenek. ” A könyvtár közvetlen felettes szerve, a IX. ügyosztály már 4 nappal utóbb rávezette javaslatát a beadvány felzetére. Az 1926 február 13-i véleményezés nem új épület ,,megszerzésé ”-ről, hanem ,,megépítéséről” beszélt. Mindjárt helyet is kijelölt: a Sándor (ma Gutenberg) tér, valamint a Kőfaragó és Sándor (ma Bródy Sándor) utca által határolt telek kisajátítását javasolta, az elintézés módját ,,haladéktalan”-пак, ,,sürgős”-nek minősítette és mindjárt a Városháza többi érdekelt ügyosztályának bevonását is indítványozta. így tehát 1926. február 9-et követően, több mint egy évtizedes szünet után ismét ,,komoly” formában került napirendre a központ új könyvtárépülete megépítésének kérdése. A napilapokban (Városi Újság 1926. febr. 27., Magyarország 1926. márc. 3., Szózat 1926. márc. 4., Városok Lapja 1926. márc. 15., Pesti Napló 1926. ápr. 10., Budapesti Hírlap 1926. ápr. 11., 27. stb.) már „biztos értesülések”-re alapozott hírek keringtek: 10 milli- árdot, 15 milliárdot, 20 milliárdot ruháznak majd be könyvtári palota emelésére, ez az akkor már forgalomban levő, de hivatalos számítási alapként csak 1927. január 1-én bevezetett pénznemben 800 000— 1 200 000— 1 600 000 pengővel volt egyenlő. A főváros hivatalos lapjának, a Fővárosi Közlönynek 1926. április 16-i száma mellékletében, amelyben a 20 millió dolláros kölcsön felhasználására vonatkozó és a megelőző hónapok adatgyűjtésére épített előzetes állományfelújítási és elengedhetetlenül sürgős új beruházási igények és tervek szerepelnek, a könyvtárépületre fordítandó tétel is helyt kapott. A melléklet 11. oldalán olvasható, hogy a 20 millió dolláros (100 000 miihó pengős) kölcsönből 1 380 000 aranykorona értéket, vagyis az akkori új magyar pénznemben 1 600 000 pengőt fordítanak majd a központ önálló palotájának felépítésére. De az 1926 eleji tervek gyorsabban semmivé lettek, mint elődeik, az 1868-as, 1891-es, majd az 1910-es kezdeményezések. Azok még esztendőkön át foglalkoztatták a város urait, 1926-ban nem egész 12 hét alatt kiderült, hogy csak papíron volt meg a szándék. A könyvtár „Károlyi utcai épület iratai” című dossziéjában találjuk meg а IX. ügyosztály 1926 április 28-i újabb véleményezését a könyvtárépület emeléséről. Ebben már sem sürgősségről, sem a többi ügyosztályok bevonásáról nem olvashatunk, sőt az új könyvtárépület ügye is már csak esetleges formában merül fel. A Liber Endre ügyosztályvezető tanácsnok aláírásával ellátott javaslat azzal fordul a tanácshoz : bízzák meg az ügyosztályt, h°gy „akár más épületben való elhelyezés, akár pedig új könyvtárépület emelése alakjában” foglalkozzék az üggyel és azt,,megfelelő előkészítés” után a könyvtári bizottság elé terjessze. A „megfelelő előkészítés”-hez már kétszer 24 óra elég volt Liberéknek. A könyvtári bizottság két nappal későbbi, 1926 április 30-i ülésén ugyanis közölték a megjelentekkel ,,illetékes hely” információját, amely szerint „belátható időn belül” önálló épület emeléséről szó sem lehet, helyette viszont „napirenden tartják” a kérdést és azt tervezik, hogy a könyvtár „esetleg a fővárosnak valamelyik alkalmas helyen építendő bérházában nyerjen elhelyezést, amelynek egy emelete a könyvtár céljainak megfelelően lenne kiépítendő.” (A fővárosi könyvtár évi jelentése 1926-ról. 3. old.) 80
