A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962

Nyilas Márta: A Budapest Gyűjtemény egy 18. századi antiklerikális almanachjáról

Iánál sült pávából egyék. Gunthert fogadalma tiltotta a húsevéstől, de félve királyi vendéglátója haragjától, csak imádkozni mert. Imájára a páva feléledt és elrepült az asztalról, „megmentve” a szentet. Az idézet után vers következik kottával: — Ilyen csodáért egy fillért sem adnék, de ha asztalomra sült madár repülne, szárnyait és csontjait szent kezednek áldoznám, — énekli a szerző, utalva „Brey” (Pray) atya, a híres történész szentjobb- ról írt tanulmányára, amelyben az ereklye hitelességét nem annyira tudományos, mint a középkor óta szokványos módszerekkel bizonyítja. A szent Istvánról szóló írások idézésével a szerző azt is bizonyította, hogy nemcsak a sötét középkorban, hanem saját „felvilágosodott” korában is akadnak olyanok, akik felkészültségüket népbutításra, a sötétség terjesztésére használják.

A kötetben szereplő többi legenda korábbi, többnyire középkori eredetű. Ilyen naív történet például szent Rayner legendája, akit atyja 18 éves korában meg akart házasítani. A szent buzgó imájára azonban „segített” az isten: a menyasszony a lakodalmon megevett sok süteménytől elpusztult és így vőlegénye „tiszta” maradt. — Gúnyolódva idézi Bretschneider szent Ulrik történetét is. Ulrik sapkáját megrágták az egerek, a károsult szent dühében átkozódni kezdett — s ime láss csodát! — a kártevő egérke holtan esett lábaihoz. Mulatságos Orsolya története is. A legenda szerint Köln városában az őt kísérő 11 000 szűzzel együtt a hunok kivégezték. Valójában nem 11 000 szűzről, hanem egy tudatlan barát fordítási hibájáról van szó, aki az eredeti szövegben szereplő Unde- cimilla női nevet undecimillia számnévnek nézte. — Még groteszkebb ferrari szent Vince története, akit apátja eltiltott a csodatevéstől. Egyszer a tetőről egy ott dolgozó munkás lezuhant. Vince esés közben megállította, elment apátjához és engedélyt kért csodatételre, majd visszatért és a levegőben függő embert szelíden földre bocsátotta. Bretschneidert azt tette nevetségessé, hogy sem Vince, sem apátja, s különösképpen a legenda szerzői sem vették észre, hogy nagyobb csoda valakit a levegőben megállítani, mint a zuhanás sérüléseitől megmenteni.

A legendák mellett a szerző az almanachok vegyes tartalmának megfelelően, még más „hitbuzgalmi” anyagot is közöl. Kimutatást nyújt arról, hogy milyen bajban melyik szenthez kell fordulni. Közli a Mária képek kataszterét, Abraham a Sancta Clara, a híres bécsi hitszónok, egy prédikációjának paródiáját, végül a bűnök elengedésének egyházi taksáját, — gúnyos megjegyzésekkel és utalással egyházi szövegekre. Nem hiányzanak az almanachból sikamlós részletek sem. A kötetke, ha nem is leplezi le a klérus reakciós társadalmi szerepét, nevetségessé teszi a papok kapzsiságát és a „kegyes” babonák bárgyú- ságát.

*

Kiegészítésül ismertetjük itt Bretschneider egyéb pest-budai vonatkozású munkáit, amelyek ugyancsak megtalálhatók könyvtárunkban.

Ilyen az egyetem ünnepélyes megnyitására 1780-ban írott két ódája: „Auf das Einweichungsfest der königlichen hohen Schule zu Ofen.” [O. Dr. u. O.] 1780. [12] p. — Auf die Ankunft . . . des Grafen . . . Pálffy . . . zur feierlichen Errichtug der hohen Schule zu Ofen.” [O. O. u. Dr.] 1780. [4] p. Az előbbi érdekessége, hogy a szokásos dicsőítő sorok mellett részletesen ismerteti az egyetem berendezését.

Névtelenül, kiadó és nyomda megjelölése nélkül jelent meg 1781-ben verses kötete: „Fabeln, Romanzen und Sinngedichte.” A Weingand és Köpf pesti könyvkereskedő cég2 Frankfurtban nyomatta ki a kötetet, hogy a cenzúrát elkerüljék. Érdekessége a vers- gyűjteménynek, hogy Bretschneider egy „előkelő úr” (talán Niczky) latin nyelvű verseit és német nyelvű fordításait is közli.

Bretschneider levelezése és visszaemlékezései nyomán tudjuk, hogy baráti kapcsolatok fűzték a főváros hivatalnokaihoz, főurakhoz. Külföldi írókkal, irodalmárokkal élénk

2 Linger, id. m. p. 364.

173