A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Tóth Endréné - Dr. Rapcsányi László: Egy 1664-es kalendáriumunkban található egyidejű bejegyzések Zrinyi Miklós hadjáratáról
Krónikásunk május 21-én indult el lakóhelyéről, Vinicáról Kanizsa alá. Bizonyára urához, Draskovichhoz csatlakozott, kinek csapatai már a vár alatt voltak. Megérkeztekor még javában folyt a harc, melyben ő is résztvett, majd június 1-én azzal a keserű sóhajjal, hogy „nem sokara Isten kezünkbe adhata volna” — kalendáriumunk tulajdonosa is elhagyta a vár környékét. Zrínyi jól tudta és Lipót királyhoz írott emlékiratában részletesen beszámol arról, hogy az ostromhoz „legkedvezőbb alkalom így elmúlt, s már azt hittem, hogy a dolog teljesen elmarad, mert nyilvánvaló volt, hogy ilyen kis sereggel Kanizsát ostromolni és a felmentő sereg ellen, amely (mivelhogy annyira késlekedtünk) a nyakunkba szakad, védekezni nem tudunk”...60 „De Kanizsa még így is olyan állapotba jutott mint azt később a foglyoktól megtudtuk, hogy meg kellett volna magát adnia, ha még 5 — 6 napig kitartunk.” Vitnyédi, ki betegsége miatt nem vehetett részt a vár ostromában, június első napjaiban Dvornikovicsnak írt levelében ugyancsak Kanizsa mielőbbi elestét reméli : . .köveskúti Baly híres és nevezetes pribék vala, azt mondotta az uramnak, ne siessen igen és népét is ne vesztegesse, mert úgyis feladják, mivel élések nincsen. . . oly reménységben is vagyok, hogy rövid napok múlván kezünkbe adja Isten. . . Az pribék biztatja az urat, vér nélkül is megveszik. . . ”61 Esterházy a kanizsai táborból írja feleségének május 6-án: „Én tegnapelőtt ide érkezőm Kanisa alá. . . már lövetem is az várat. .. ”62 Nagy lelkesedéssel bízik az ostrom sikerében, és május 24-én úgy véli ,,. . .mostan az Vár Kapuját lőjük, gondolom harmadnap alatt eldől. . . Talán Isten rövid nap jól ággyá az dolgot. . . ”63 A török felmentő seregek azonban egyre közeledtek, a német katonák zúgolódtak, — a helyzet tarthatatlanná vált. Hohenlohe és Strozzi sürgetésére az ostromlók elvonultak, „. . .és így kénytelen kelletlen nekem is velük kellett elfutni. Sőt még azt sem tudtam elérni, hogy málháinkat már jóelőre rendezve egyszerre indítsuk el. így tehát minden összekeveredett és a nagy zűrzavarban elveszett” — írja elkeseredetten Zrínyi.64 Vitnyédi szinte nem hisz a híreknek, hogy „Strozy letevőn az fegyvert elindult, utána Hohenloe, azután kegyelmes úrunk is könnyes szemmel ment el Kanisa alól...” — és jónéhány levelében egyre csak arról tanakodik: „miért solváltatot az kanisai obsi- dio ?”.65 A török források lelkendezve emlegetik a felmentő sereg megérkezését, a szorongatott ostrom után kissé meglepetésszerű volt a könnyű győzelem. Cselebi közli, hogy a török felmentő sereg közeledtére az ostromlók „sátorukat, podgyászukat, hadifelszerelésüket, ágyúikat, megszámlálhatatlan kincseiket hátrahagyva félelemmel és rettegéssel elfutottak.”66 Rasid Efendi elbeszélése szerint a vár alá érkező nagyvezér elé „Hasszán kanizsai pasa és a vár előkelői díszmenetben mentek”67 és a nagyvezér a védőket megjutalmazta. Esterházy június 6-án Vatról írja feleségének: „Az német had nagy gyalázatosán el- mene Canisa alól. . . ”68 Ez a közhangulat tükröződik krónikásunk soraiban is. III. Új-Zrínyivár a menekülő magyar és német csapatok utolsó menedéke. Bécsben különösen azért keltett aggodalmat Kanizsa eleste és a töröknek Új-Zrínyivárhoz érkezése, mert nyitva állt az út Stájerország felé. Montecuccolit bízzák meg a főparancsnoksággal, aki azért ítéli jelentéktelennek a végvár védelmét, mert elgondolása szerint a török amint erőit összevonta, Bécs ellen fordul majd, tehát a Rábánál kell útját állani. Zrínyi minden áron tartani akarja, hiszen ami a birodalmi hadvezetés szempontjából jelentéktelen, az a magyarságra nézve létkérdés. Napról-napra kénytelen tapasztalni, hogy 167
