A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Tóth Endréné - Dr. Rapcsányi László: Egy 1664-es kalendáriumunkban található egyidejű bejegyzések Zrinyi Miklós hadjáratáról
A kalendáriumi feljegyzések írója február 9-én jelzi Szigetvár melletti eljövetelét 12-én Segesd megvívását, 13-án Segesdről való elindulását. Krónikásunk tehát nem tartozott ahhoz a kis csapathoz, amelyik elkísérte Zrínyit Szigetvárról Babocsára.41 Hohen- lohéval és a többi megyei sereggel — Draskovich-al és Esterházyval — egyenesen Segesdre vonultak. 5. Februarius. 14. c. csütörtök Szent Kyralira42 mentünk 15. d. péntek Ludbregen ettünk ebidet Draskovich János urammal 16. e. szombat Hainalkor érkeztünk Klenounikra 17. F. vasárnap Esterház Pál Ur jöt oda 20. b. szerda Jöt Klenounikra az. . . Krónikásunk Segesd megvívása után földesurával és a megyei csapattal visszatért Horvátországba. Átkeltek a Dráván, Ludbrégen ebédeltek Draskovich Jánossal és másnap megérkeztek Klenounikra. Idejött február 17-én, vasárnap Esterházy Pál is, ki Segesdről, február 14-én feleségéhez Írott levélben már jelezte, hogy „még ma Bán urammal Muraköz felé indulok.”43 Mars Hungaricusában leírja, hogy Csáktornyái tartózkodása után Horvátországon keresztül sietett haza övéihez.44 Ütja során látogatta meg Draskovich János harcostársát. A kalendárium tulajdonosa, mint az emlékezetes hősi események krónikása ezt is feljegyezte naptárában. II. A téli hadjárat sikere megteremtette a katonai lehetőséget arra, hogy Zrínyi további terve, Kanizsa elfoglalása megtörténhessék. Lipót császár március 18-án megadta erre az engedélyt, de Zrínyi csak 24 nap múlva kapott értesítést erről. Nagy lelkesedéssel tűzte ki április 8-ra Kanizsa megszállását, de a tüzérségi felszerelést olyan késedelmesen szállították, hogy a határidő kitolódott április 28-ra, az érdemleges tüzérségi támadás pedig csak május 9-én kezdődött meg. Időközben a törökök sietve javították az eszéki hidat, folytak a csapatösszevonások és így minden előny, amit a vidék elpusztítása és a híd felégetése jelentett, Zrinyiék részére lassan kárbaveszett. Várható volt, hogy a török felmentő sereg még Kanizsa bevétele előtt megérkezik. A várból egyre szállingóztak ugyan a biztató hírek: Kanizsa ellátása rossz, a védők hangulata elkeseredett. A beküldött kémek és az elfogott pribékek mind azzal biztatták az ostromlókat, hogy a vár néhány napon belül kénytelen megnyitni kapuit. Hasszán pasa, a védők kétségbeesett helyzetét látva többek között ezt írja a nagyvezérhez küldött segélykérő levelében: „A várat ostromló Zrínyi és Batthyány nevű átkozottak a hitetlen magyarokból és németekből vezérletük alatt álló bálványimádó utálatos csapattal. . . éjjel-nappal folytatják a vívást, azon törekszenek, hogy — ne adja Isten — a várat minél előbb meggyőzzék. Tehát minél előbb hozz segélyt és szabadítsd meg a próféta híveit az ellenségtől történő legyőzetés félelmétől.”45 A nagyvezér segítsége gyorsabban érkezett, mint ahogy az ostrom sikerrel járt. Június 1-én a haditanács elhatározta az ostrom felhagyását, Zrínyi elkeseredetten követi a visszavonulókat. A seregek Új-Zrínyivár környékét, a Mura-melléket szállják meg, ezt is nagy nehézségek árán, mert a török előcsapatok szinte velük együtt érkeztek meg a vár alá. 1 Martius XXXI. Boyt más hava. 27. b. csütörtök Isten segítségibül kezdetem az Viniczay épülethez. 164
