A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Barta Andrásné: A gyermek a szabadpolcos könyvtárban
A 2. sz. gyermekkönyvtárban jelenleg egy olvasóterem van, viszonylag távol a kölcsönzőtől. Ez meglehetősen sok járkálást jelent a kölcsönző és olvasóterem között. A könyvtár tervbe vett átrendezése után közvetlenül az új kölcsönzőhelyiség mellett rendezünk be egy kis olvasótermet (amely egyben szakköri szoba is lesz) s így a járkálás csökkenni fog, ezáltal a gyerekek jobban elmélyülhetnek az olvasásban. A könyvvel való futólagos ismerkedés hasznos, mert a gyermekek irodalmi ismeretségi körét kiterjeszti. Rá kell mutatni azonban arra is, hogy ez nemcsak pozitív jelenség.. Sok gyermek úgy érzi, hogy a könyvet, amelybe csupán beleolvasott, már „el is olvasta”. Ezt tapasztalják a könyvtárosok, amikor egyes kis olvasóik azzal a panasszal fordulnak hozzájuk, hogy nem találnak könyvet, mert már „mindent olvastak”. Amikor azonban megkérdezzük az egyes könyvek tartalmát, kiderül, hogy csak felületesen ismerik (vagy még úgy sem). A könyvtárosnak tehát a szabadpolc és olvasóterem kombinált eszközei mellett harcot kell folytatnia a gyerekek felületes könyvolvasása ellen. Ez a feladat kapcsolódik a gyermekkönyvtárosoknak ahhoz a nagyon fontos szerepéhez, amely a gyermekolvasók különben is felszínes könyvolvasását felszámolni törekszik. A gyerekek sokszor a hazavitt és ténylegesen elolvasott könyvek tartalmát sem ismerik a valóságnak megfelelően, mert egyes „unalmas” részeket átugornak, s az olvasmányt már eleve kivonatosan ismerik meg. A későbbiekben ismertetjük majd annak a felmérésünknek az eredményét, amelynek során azt vizsgáltuk, hogy az elvitt ismeretterjesztő könyveket milyen mértékben olvasták el a gyerekek. Az elmélyült olvasásra szoktatás érdekében a könyv kiadásakor fel kell figyelnünk a gyermek választására. Ha nem megfelelő könyvet visz haza, már eleve kizárjuk a lehetőségét az elmélyült olvasásnak. Legjobb esetben beleolvas a könyvbe, a számára érdektelen részeket átlapozza. Ha ez több alkalommal ismétlődik, a felszínes olvasás oly megszokottá válik számára, hogy felnőtt korában sem olvas majd másképp. A gyermek által kiválasztott könyvhöz fűzzünk még néhány érdeklődést felkeltő ajánló szót, esetleg hivatkozzunk a könyv egy részletére. — „Kiváncsi vagyok, neked mi erről a véleményed, majd meséld el, ha visszahoztad a könyvet” —. Ha ehhez hasonló felhívással bocsátjuk útnak a gyermeket, nagyon valószínű, hogy érdeklődéssel és figyelemmel fog olvasni. Ösztönzőleg hat a gyermekre, ha tudja, hogy a könyvtárban elbeszélgetnek vele a visszahozott könyvekről. A kérdezés mindig érdeklődő, sohasem számonkérő jellegű legyen. Az ilyen beszélgetésbe más gyerekek is szívesen belekapcsolódnak. N. Mária III. osztályos olvasónkkal „Iljin: Százezer miért” című könyvéről beszélgettünk. A kislány elfogadhatóan beszélt a könyv tartalmáról. A könyv egyik kérdését idézve („miért lehet a jégen korcsolyázni, és a kövön miért nem ?”) a kislány nem tudta a helyes választ, de mások beleszóltak a beszélgetésbe, és vita alakult ki. Csodálkozva láttuk, hogy Mária újból kikölcsönzi a könyvet — saját jószántából — alaposabb olvasgatás végett. Elmélyültebb olvasásra neveli a nagyobb gyermeket az időnkénti írásos beszámoló készítése, vagy olvasónapló vezetése. Fontos, hogy ezeknek a kis írásműveknek nyilvánosságot biztosítsunk faliújságon, tablón, albumban. A könyvállomány feltárása és a szabadpolc Még a legújabb könyvtári tagok is magátólértetődően és lelkesen veszik birtokukba: a könyvtárat, s a magyarázó szavak elhangzása után könnyen tájékozódnak a könyvek rengetegében. Elsősorban a szakcsoportokat jelző táblák, feliratok, választólapok igazítják őket útba, de igénybe vehetik az állományfeltárás más eszközeit is. 123
