A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
D.-né Jámbor Mária - Marót Miklós: A kölcsönző olvasók rétegeződésének és olvasmányainakvizsgálata a központi könyvtárban
AZ OLVASÓK RÉTEGZŐDÉSÉNEK ÉS OLVASMÁNYAINAK VIZSGÁLATA A KÖZPONTI KÖNYVTÁRBAN 1961-es Évkönyvünkben központi könyvtárunk tudományos és ismeretterjesztő könyveinek forgalmát elemeztük. A tanulmányban a kérdést a könyvek felől közelítettük meg és már akkor utaltunk arra, hogy a könyvtár kölcsönzési forgalmának jellegéről megfelelő képet csak úgy alkothatunk, ha a szokásos évi statisztikáknál elemzőbb módon az olvasói forgalom oldaláról folytatjuk a munkát. Tavalyi vizsgálatunkkal nagyrészt meggyőződtünk arról, hogy könyvtárunk szerzeményezési politikája helyes úton jár, a megfelelően beszerzett könyvek megtalálják a megfelelő olvasókat. Most azt igyekeztünk megnézni, hogy megfelelő olvasók jutnak-e el hozzánk, s igényeiket ki tudja-e a könyvtár elégíteni. Képet igyekeztünk alkotni arról is, hogy milyen olvasói rétegeket lehet és kell könyvtárunk tagjainak sorába bevonni és kölcsönzéseikre különös gondot fordítani. Ezzel a munkánkkal az olvasói szociográfia területére lépünk át. E területen részben járt úton haladhattunk, nem úgy, mint tavaly, amikor a vizsgálat módszereit is nekünk kellett kidolgoznunk. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy, — bár ismert módszereket alkalmazhattunk, — vállalkozásunkkal mégis új utakra tértünk. Az olvasói szociográfia úttörésében Magyarországon eredményesen vettek részt a Fővárosi Könyvtár, majd a Szabó Ervin Könyvtár munkatársai. A jó könyvtári technika és a rendelkezésre álló gazdag anyag szinte követelte az alaposabb elemzést. Az eredmények szerények voltak, egyrészt mert a könyvtárosok gyakorlati feladatai kevés időt engedtek az elméleti munkára, másrészt a korszerű adatfelvétel és értékelése módjai nem voltak ismertek. Útját állták az efféle vizsgálódásnak a szemléleti korlátok is. Ma már külföldi, s kis részben hazai könyvtárak kidolgozták az olvasói szociográfia lehetséges formáit. Bár a vonatkozó tanulmányok nem összefoglaló jellegűek, összességükben minden kérdésre választ adnak. Munkánkban az összefüggéseknek a szokásosnál szélesebb körben történő vizsgálata tekinthető újnak, mert könyvtáraink szociográfiai, vagy mondhatjuk azt is; olvasás-, igény- és ízlés-vizsgálati kísérletei rendszerint csak egy-egy részletjelenségre terjedtek ki, nagyobb összefoglalással még nem próbálkoztak. Mindegyik munkának közös jellemzője azonban az, hogy a vizsgálatot könyvtári aspektussal végezték, az adott könyvtár anyagából az adott beiratkozott olvasók között. A mi tanulmányunk sem lépi túl ezeket a kereteket, a könyvtár központjának nézőpontjából vizsgáltuk a kérdést. 1. A szakirodalom egységes abban, hogy az olvasó-szociográfiai felvételnek alapvetően három módszere van. Első a könyvtár rendszeres adminisztrációjában meglevő adatok elemzése (törzslapok, könyvkártyák, kérőlapok vagy olvasófüzetek, kívánatkönyvek és 106
