A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
után eltelt három esztendő alatt sem fizették meg az örökösödési adót Wenckheimék, ezért az épületet közvetlenül az évek óta halott tulajdonos nevéről írták át a fővárosra és ennek során Budapest urainak egész sor okirathamisítást kellett végrehajtaniuk. A vásár kierőszakolása miatt közöltek képtelen adatokat hivatalos okiratokban egy esetleges új könyvtárépület költségeiről. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy a grófi palotát úgy jellemezték: mintha az ,,egyenesen középületnek”, könyvtárnak ,,predesztinált épület” lett volna. Mindezen tények összessége nem hagy kétséget bennünk aziránt, hogy a Wenckheim palota megszerzése nem a könyvtár érdekében történt, hogy ez esetben is olyan keresztül - kasul panamaszagú, korrupt vállalkozásról volt szó, amilyenek részbeni, vagy teljes leleplezését visszhangozta már a húszas évek végének sajtója is. Ezek megtárgyalása hétköznapi téma lett az akkori törvényhatósági üléseken is. (így pl. éppen az 1927. március 2-án kezdődött közgyűlési ciklus során, amelynek március 16-i ülésén tárgyalták a palotavételt, a Fővárosi Közlöny hivatalos jegyzőkönyvei szerint párhuzamosan tucatnyi hasonló, korrupt, megvesztegetésekkel kapcsolatos és egész bandák garázdálkodását feszegető, a nevek megjelölése nélkül leleplező akció körül viharoztak az összecsapások. A ,,Beszkárt-ügy”, a „Széchenyi fürdő építkezése körüli visszaélések”, az ,,Autótaxi-ügy”, az ,,Autóbusz-vállalat ügye”, a ,,Talbot-botrány”, a legkülönbözőbb telekvásárlási panamák stb. mellett szinte csekély jelentőségűnek tűnhetett a „Wenckheim-ügy”.) A leleplező erejű tényeken túlmenően támasztja alá állításunkat az a körülmény, hogy a palotavásárlás főintézőiről nem is sokkal később bebizonyosodott ; úgyszólván minden korrupt akcióban benne volt a kezük. Nem volt hát véletlen, hogy Folkusházy Lajos alpolgármester, Wolff Károly, a kereszténypárt vezére, Ripka Ferenc főpolgármester és társaik, akik vezérszerepet vállaltak a Wenckheim palota megvétetésénél, már 1926-ban, hivatalos kimutatás szerint is az ország és a főváros legnagyobb jövedelmű emberei közé tartoztak. Ezek a politikusok, akik törvénytelen manipulációkkal szerezték vagyonukat, a Wenckheim palota visszaélések halmazától kísért megszerzését valószínűleg ugyancsak nem önzetlen okokból hajszolták keresztül. (A főváros panamista vezéreiről korabeli sajtóforrások és a felszabadulásig szigorúan bizalmas anyagként kezelt ugyancsak egykorú akták alapján ad képet Szekeres József fővárosi levéltáros ,, Budapesti városatyák panamái” című 1962-ben megjelent kis könyve.) Végül még egy kérdést kell érintenünk : hogyan szolgálta ez a kétségtelenül szép külsejű palota az eltelt időben a könyvtár céljait ? Azok a kifogások, amelyeket a vétel egykori bírálói emeltek és amelyek egy részét utóbb maga a könyvtárigazgató is igazoltnak minősítette, jogosaknak bizonyultak. Az olvasótermek zajosságát, különösen a nyári hónapokban, nem lehetett kiküszöbölni. Az olvasóasztalok megvilágítása máig is probléma maradt. Nem sikerült a raktárak és olvasó termek összeköttetésének megteremtése sem, a könyvek kihordása ma is keresztezi az olvasóforgalmat, emellett körülményes. Egyes olvasótermek igen nagy távolságban vannak a raktártól. Munkahelyiségek tekintetében a nyomorúság alig két évtized után már olyan méreteket öltött, amelyek a húszas évek elején leírt állapotokra emlékeztetnek. A könyvtárigazgató a palota megszerzése időtáján azt hangoztatta, hogy az épületben kiállításra alkalmas helyiségek is lesznek, rövidesen kiderült, hogy ilyesmiről az olvasóforgalom fenntartása mellett szó sem lehet. A könyvtárigazgató előbb negyven, majd ötven éves fejlődési távlatról beszélt a palotával kapcsolatban. Csakhamar maga is tapasztalta, hogy elvetette a súlykot. Már 1936. április 27-i keletű beadványában sürgette, hogy szerezzék meg a könyvtárral szomszédos Baross utca 18 alatti régi épületet és annak lebontása után ott egészítsék ki új épülettel a palotát. 104
