A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1962
Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár történetéből. A Wenckheim-palota megszerzése
„Volt alkalmam a pártközi értekezleten résztvevő urak egyik másikával beszélni. Meg kell állapítanom, hogy ezen a kutyafuttában lefolytatott értekezleten arra hivatkoztak, hogy ez az ingatlan 35 milliárdot ér és most ime itt van a nagy alkalom, (Nagy zaj) — úgy mint a vásári kikiáltó mondja — itt a kedvező alkalom és ezt az ingatlant meg lehet kapni 9 milliárdért (Egy hang jobbfelől: Etwas noch nie dagewesenes!)” (Főv. Közi. 1927. évf. 672. old.) A közgyűlésen jelenlevő városvezetők nem cáfolták az iménti állításokat, hallgatásukkal megerősítették, hogy ők valóban 35 milliárdos (2 800 000 pengős) becsértéket emlegettek és ezzel állították szembe a 9 milliárdos eladási árat, (amelyről azután kiderült, hogy 9 és fél milliárd). Az épületet „negyedáron” szerezték meg a könyvtárnak — , ezt ismételgette még esztendő múltán is a könyvtár igazgatója (1. Enyvvári Jenő 1928. február 25-i kéziratát, amelynek ismertetésére még visszatérünk.) Vajon igaz volt-e ez az állítás ? — pontos feleletet senki sem tudott adni a kérdésre. A kortárs bírálók is csak úgy általánosságban hangoztatták: „drága”, ,,méregdrága” volt a palota — , de, hogy mennyit ért, azt senki sem tudta megmondani. A város vezetői sem adhattak reális számításokra épített értékelést, mert, amint ez az 1927 március 16-i közgyűlésen lelepleződött, a vételt egyetlen szakértői becsléssel sem támasztották alá, ilyet soha nem készíttettek. „Szakértői” vélemény csak egy volt: a könyvtárigazgatóé a palota könyvtári célokra való alkalmasságáról, ebben viszont nyomát sem találjuk az épület becsértékére vonatkozó megállapításnak. De mivel tűzön-vízen keresztül végre akarták hajtani a vásárt, Folkusházyék szemrebbenés nélkül jelentették ki — , nyilvánvalóan „ex ventre”, hasból merített értékelésüket: a Wenckheim palota 35 milliárdot, 2 800 000 pengőt ér a kért 9 milliárddal (720 000 pengővel) szemben. Annyit mindenesetre elértek ezzel a légből kapott számmal, hogy egy ideig sikerült a közvéleménnyel elhitetni : valóban óriási értéket kapnak olcsó áron Budapest polgárai a „könnyelmű” gróftól. Mi azonban ismerjük a palota eredeti építkezési költségeit, amelyek, mint láttuk, Kőrösy József fővárosi statisztikai hivatali igazgató könyvének 1892-es adata szerint 405 000 forintot tettek ki. A hivatalos (színaranyalapon készített) átszámítási kulcs szerint 1926-ban ez a 405 000 forint, azaz 810 000 aranykorona nem 35 milliárd papírkoronát, hanem kevesebb, mint 12 milliárd papírkoronát jelentett, pengőben kifejezve (1 forint = kettő aranykorona = 2 pengő 28 fillér) egészen pontosan 939 000 pengőt. Ezekután azt hihetnénk, hogy ha a Wenckheim palotát 1926—27-ben akarták volna megépíteni, úgy ez az 1892-es építési költségeknek megfelelően mintegy 11 és félmilliárd papírkoronát, illetve 939 000 pengőt igényelt volna. De igazság szerint még ennyibe se került volna az épület, mert az építkezési költségek a századvég óta Budapesten jelentékenyen csökkentek. A gépesítés, fejlettebb technika stb. következtében hivatalos kimutatás szerint pusztán 1910 — 1930 közt 10%-kal esett az építkezések átlagköltsége. (A székesfőváros múltja és jelene számokban. Bp. Szkfőv. Stat. Hiv. Kiad. 1934. 301. old.) 1926— 1927-ben tehát még annyiba sem került volna egy új, egy „második” Wenckheim palota felépítése, mint amennyibe 1886—1891 közt került: mintegy 11 és fél milliárdba, vagy 939 000 pengőbe, hanem körülbelül éppen annyiba, amennyiért az épületet a főváros pénzén megvetették: 800 000 pengőbe. (10 milliárdba). Az átírási illetékkel együtt ugyanis nem 760 000, hanem valamivel több, mint 800 000 pengőjébe került Budapest közönségének ez az ingatlan, amint ezt alább még kimutatjuk. Folkusházyék ugyan nem végeztettek becslést — és ez a körülmény önmagában is súlyos vádpontként szerepelt ebben az ügyben, — ezért lehet, hogy tévedtek volna valamennyit, ha becsületes szándék vezeti őket. De akkora tévedést az üzleti életben ennyire 89
