A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
tási anyagot a jövőben még felállításra kerülő közigazgatási könyvtár részére ugyancsak a statisztikai hivatalban tárolnák. Ez utóbbi anyagról a statisztikai hivatal félévenként jegyzéket nyújtana be a tanácsnak. — A város számára nem használható könyvek közül az arra alkalmasakat iskolai-tanári könyvtárakhoz, illetve gyermekkönyvtárak felállítására, gyarapítására fordítsák. — Ami egyik célnak sem felel meg, azt az Egyetemi Könyvtárba küldenék. — Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni a beterjesztés időpontjáig már felgyűlt köteles példányoknál, melyek rendezését az említett díjnok végezte el. 1874. december 12-én jelenti Kőrösy József: a Kétnyúl (Szamuely) utcai raktárban levő kötelespéldányok feldolgozását befejezték. 280 művet, 400 darabot rendeztek, s az anyag zömét a statisztikai hivatalba vitték át, hogy a tervezett módon készítsék elő a könyvek átadását. Kőrösy József a fenti előterjesztés előkészítésével egy időben járt el a Frank-Könyvtárból kiválasztandó anyag ügyében is. A katalógus megtekintése után 1874. július 6-i keltezéssel nyújtotta be javaslatát, amelyben öt csoportba sorova összesen 335 mü visszavételét kéri. — A műveket felsoroló címjegyzéket nem sikerült megtalálni, de megmaradt a Kőrösy József által készített összesítés, amely az alábbi tárgykörbe csoportosítja a műveket: 45 munka — a közigazgatás, városi alkotmányok, egyéb városi ügyek, 88 munka — a nemzetgazdaságtan és pénzügytan, 135 munka — az államtudomány és statisztika, 37 munka — a jogtudomány, 30 munka — egyéb tárgykörből lenne átadandó a statisztikai hivatal könyvtárának. Az összesítés „munká”-kat sorol fel, ezért feltehető, hogy nem 335 kötetről, hanem jóval többről van szó. Kőrösy utóbbi javaslatával (a közgyűlés 1874 február 4-i ülésén kiküldött) Békey Imre elnöklete alatt álló bizottság foglalkozott, tehát az a bizottság, mely elsőként vetette fel az elajándékozás gondolatát. A bizottság fél esztendő múltán, 1874 őszén engedékenyebb volt, 1874. október 24-i előterjesztésében ugyanis fenntartva az elajándékozásra vonatkozó eredeti javaslatát, belement abba, hogy „mintegy 300-ra menő munkát, melynek kihasításával a könyvtár egészben véve becsben mit sem szenved” vegyenek vissza az Egyetemi Könyvtártól. — Önmagában furcsa, hogy a város érdekeinek képviselői oly féltő gonddal vigyáztak az Egyetemi Könyvtár érdekeire, nehogy a visszaveendő könyvek folytán valami kárt okozzanak. Furcsa ez azért, mert a Frank-Könyvtár tartalma szerint nem volt egységes, pontosan körülhatárolható jellegű könyvtár, hanem egy széles érdeklődési körrel bíró jogtudós magán- gyűjteménye, — Még furcsább, hogy míg Kőrösy József 335 művet jelölt meg, a bizottság csupán „mintegy 300-ra” szállította le ezek számát (a további iratok szerint valóban történt csökkentés — végül is 326-ban egyeztek meg). Vajon miért ellenezte egy városi szerv azt, hogy minél több könyvet tartsanak meg a város tulajdonában, ha már akad egy hivatal, amely az őrzést, gondozást elvállalja? — A kérdésre nem tudunk felelni. A legfurcsább azonban a bizottság fenti előterjesztésében az az indoklás, amelyet a fentiekhez fűz. Eszerint ugyanis a „mintegy 300 mű” visszatartását pártfogolják, „hogy így a fővárosnak még a legtávolabbról se látszassák megcsorbíttatni az érdeke”. Vajon volt-e valaki, aki józan mérlegelések után elhitte, hogy ha az egész ajándékozás helyessége kétségbe vonható, akkor „mintegy 300” mű, azaz 14 000 kötetből jó esetben 1000 kötet (6—1%) visszatartásával most már a legmesszebbmenően megvédték a város érdekeit ? — Arra kell gondolnunk, hogy ezzel az okoskodással a város több felelősségérzettel rendelkező hivatalnokait akarták leszerelni. A főváros tanácsa Kammermayer Károly polgármester elnöklete alatt foglalkozott a
