A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
célszerű helyet”. — A törvényhatóság könyvbeszerzésre egy fillért sem szavaz meg, javaslatot kér a könyvtári épület költségeire, a Frank-Könyvtár és más városi könyvek elhelyezésére pedig a tanácsnak ad szabad kezet. Mindez a buzgóság, a szép szavak ellenére, felettébb komolytalannak látszik és valójában az is. — Pest hatóságai és képviselőtestülete helyzetüket már csak ideiglenesnek érezhetik, hiszen 1872-ben már befejezett tény a három város: Pest, Buda és Óbuda egyesítése, melynek végrehajtása után, ha viszonylag kisebb szavazati aránnyal, de a két testvérváros küldötteinek is beleszólási joga lesz a Pest vezetői által kidolgozott tervek végrehajtásába. A könyvtárra vonatkozóan mindenesetre zavarbaejtően gazdag elképzelésekkel fog találkozni Budapest 1873-ban megalakuló törvényhatósága. Az ideiglenes megoldás kidolgozását Pest város tanácsa a tanügyi bizottságra ruházza, amely 1872. október 28-i tervezetében egész sereg iskolát, meglevőt és olyanokat is, amelyek még megépítésre várnak, sorol fel, mint a könyvtár esetleges átmeneti otthonát. — A Toldy Ferenc elnökletével értekező kiküldött bizottság a végleges könyvtárépület megépítésére a városi Dologház telkéből kihasítandó részt javasolja. Hogy mindez csupán formális aktagyártás volt, azt legjobban Pest város törvényhatósága egyik utolsó, az 1873. július 23-án tartott közgyűlésének határozata leplezte le. Ez a határozat kimondta, hogy most már nem óhajt foglalkozni a könyvtár kérdésével, hanem annak érdemleges elintézését a szervezés alatt álló új fővárosnak, Budapest közgyűlésének engedi át. Eközben az Egyetemi Könyvtár új otthonának építése megkezdődött, gyors léptekben haladt előre, közeledett az idő, amikor a Frank-Könyvtár dolgában az utolsó szót kellett már kimondani. Negyven éves szolgálata után éppen ekkor, 1873 végén vonult nyugdíjba az Egyetemi Könyvtár nagynevű igazgatója, Toldy Ferenc, aki mint láttuk, a fővárosi könyvtár eszméjét oly lelkesen felkarolta. Toldy utóda, Horváth Árpád 1874. január 18-án lépett hivatalába és a jelek szerint nem tanúsított különösebb megértést abban a tekintetben, hogy az átszervezés megrázkódtatásaival küzködő Budapest hatóságainak türelmi időt adjon a Frank-Könyvtár kérdésében. Budapest törvényhatósága mindenesetre elég frissen tűzte napirendre a fővárosi könyvtár problémáját, Királyi Pál bizottsági tag 1874. január 31-én papírra vetett beadványát 1874. február 4-én tárgyalta Budapest újdonsült képviselőtestülete, és lévén a dolog roppant sürgető, a „hagyományoknak” megfelelően ezúttal is bizottságot küldött ki javaslattételre. A bizottságban most is ott látjuk Toldy Ferenc nevét, aki egyetemi könyvtári állasától elbúcsúzva, továbbra is tagja maradt a város képviselőtestületének, de most nem Toldy, hanem Békey Imre, a tanügyi osztály vezetője az elnök, a tagok között a tudomány világából ismert egyéb jeles férfiak neveit is felfedezhetjük, köztük Hunfalvy Pálét, Apáthy Istvánét, Havas Ignácét, Ballagi Mórét. Ami a bizottság javaslatát illeti, ez már semmiképp sem válik díszére az aláíróknak. Alig 18 nappal a közgyűlés által adott megbízás után, tehát 1874. február 22-én született meg az előterjesztés, amely, miután rövid visszapillantásban vázolja a fővárosi könyvtár körül 1850 óta zajló eseményeket, a következő javaslattal állt elő: „Tekintettel arra, hogy nevezett könyvtár nagyobbrészt jogi és itt is inkább kútforrási... tekintettel arra, hogy fővárosunkban máris három nagyobb könyvtár létezik t. i. a nemzeti múzeumi, az académiai és az egyetemi és több kisebb, l de folyton gyarapodó társulati és egyleti... ezek mellett egy külön városi könyvtárt fölállítani, ennek épületet emeltetni, kezelési, fenntartási és gyarapítási költségeit fedezni, majdnem céltalannak tűnnék fel, tekintettel továbbá arra, hogy a végrendelet erre vonatkozó része... semmi akadályt nem képez... a bizottmány a kérdéses könyvtárnak... az Egyetemi Könyvtárnak leendő végleges odaajándékozását hozza javaslatba, mivel hogy a fővárosnak netáni ajándékát nemcsak az egyes köteteken látható városi színes pecsét, hanem a könyvtári épület valamely kiválóbb helyiségében bizonyára felállítandó márványtáblára vésendő felirattal is megörökítené...” 82
