A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Szelestey Gyuláné: Könyvtáros továbbképzés könyvtárunkban
A táblázat mindenekelőtt arra mutat, hogy 1960/1961 tanévekben jelentékeny minőségi fejlődés következett be könyvtárosi oktatásunk terén. Amíg korábban a hallgatók számát tekintve is kis jelentőségű tanfolyamok, tartalmi szempontból is többségükben másodrendű kérdéseket öleltek fel a könyvtárosok oktatása terén, addig a legutóbbi években a legdöntőbb szakmai, politikai, ideológiai, természettudományos tanfolyamok működését indítottuk be. Az adatok rámutatnak arra is, hogy a hallgatók száma mint növekedett az utóbbi időszakban: 1961-ben 70%-kal magasabb volt, mint 1957-ben. S ez annak ellenére is ilyen fejlődést mutat, hogy közben a nyelvtanfolyamok megszűntek. A nyelvtanfolyamok megszűnése egyébként a tanfolyamok számának csökkenésében is megmutatkozik. A táblázat azonkívül arról is beszámol, mint tolódott át az oktatás súlypontja az előadássorozatról a szervezett tanfolyamok irányába. A fenti tanfolyamok sorában természetesen nem szerepelnek a szokoktatásba lényegileg beletartozó, mégis szervezeti formában attól alapvetően eltérő tapasztalatcserék és tanulmányi kirándulások. Megállapíthatók, hogy ezek szervezése is évről évre növekvő tendenciát mutat. A könyvtárosok szakképzettsége — központban és hálózatban együtt — jelenleg már eléggé előrehaladott képet mutat. 1961-ben könyvtárosaink 40,3%-a főiskolai, 23,1 %-aközépfokú és 12,3 %-a alapfokú könyvtárosi képzettséggel rendelkezett, tehát 75,7%-ának volt valamilyen könyvtárosi végzettsége. Ehhez az eredményhez nagymértékben hozzájárult a könyvtár szakoktatása — amelyről föntebb beszámoltunk. De ezek a számok a szakképzés további feladatait is előírják: a 24,3%-nyi szakképzetlen könyvtárosunk továbbképzését és — emellett — a 12,3%-nyi technikai minimumot végzett alapfokú képzettségű dolgozók magasabb képzésének biztosítását. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár dolgozóinak szakoktatása, illetve szakmai továbbképzésének kialakulása nem ment minden zökkenő nélkül. Nem mutat egyenletes fejlődést. Formája, tematikája gyakran változott. Visszatekintve úgy látjuk, hogy az 1957—61-ig terjedő időszak alatt találtuk meg nagyjából azt a helyes megoldást, ami egyaránt megfelel a könyvtárban dolgozók igényeinek és azoknak a követelményeknek, amelyeket a színvonalas könyvtári munka érdekében a szakoktatással szemben támasztunk. Nagy utat tettek meg ezalatt a könyvtárosok, a műveltség, az ideológiai és a szakmai tudás területén, ami visszatükröződik a könyvtárak évről évre javuló munkájában is. Könyvtárosképzésünk és továbbképzésünk számos akadályát legyőztük, de még sok áll előttünk. Elsősorban a létszámhiány, amely időnként csaknem megbénítja nemcsak szakoktatásunkat, de könyvtárosi munkánk normális menetét is. A túlterhelt könyvtárosok fáradsága, kimerültsége komoly akadálya a lendületes tanulásnak. Az előadó és szemináriumi helyiségek hiánya ugyancsak állandó nehézségeket okoz, stb. Jelenlegi könyvtárosképzésünk szélességét és sokféleségét indokolja az a körülmény, hogy sok új könyvtáros kapcsolódik könyvtárunk munkájába; könyvtárosaink szakmai és műveltségi színvonala igen különböző. Reméjük, rendszeres oktatómunkánkkal elérjük, hogy valamennyi dolgozónk a továbbiakban az önálló továbbképzést is szükségletnek fogja érezni. A szocialista könyvtárosnak világosan látnia kell ezt, hogy a szocialista és kapitalista tábor között folyó harcban a „ki kit győz le” kérdése nemcsak a gazdasági élet területén kíván fokozott erőfeszítést, hanem a szakmai tudás és az általános műveltség területén is megkívánja, hogy sürgessük, gyorsítsuk a szocialista tudatformálást. Szelestey Gyuláné 235
