A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Szelestey Gyuláné: Könyvtáros továbbképzés könyvtárunkban

képessé tenni őket hivatásuk betöltésére, de szükségük volt világnézeti nevelésre a régi könyvtárosoknak is. Az állami könyvtárosképzés hiánya (a könyvtárosok képzése az egyetemen 1948-ban, a Pedagógiai Főiskola könyvtárosszakán csak 1951-ben indult meg!) a könyvtárra hárította azt a feladatot, hogy az új könyvtárosok szakmai, politikai képzéséről és általános művelt­ségi színvonaluk emeléséről gondoskodjék. A felszabadulás után számos új könyvtárost neveztek ki „a közigazgatás demokra­tizálása” indokával. A könyvtár újonnan kinevezett igazgatója Hajdú Henrik, a régi könyv­tárosokra támaszkodva 1945 — 46 telén könyvtártani tanfolyamot szervezett az újonnan felvett könyvtárosok számára. E tanfolyamra külső hallgatókat is meghívtak. A tan­folyam anyaga a régi Levéltárosok és Könyvtárosok Egyesülete által szervezett tanfolyam tematikájára támaszkodott és 22 előadásból állt. A tanfolyam, a szorosan vett könyvtári ismereteken kívül, kiterjedt a dokumentáció és a könyv tudományos, kulturális és szociális vonatkozásaira Behatóan, foglalkozott a társadalom széles rétegét érintő közművelődési könyvtárügy kérdéseivel is. A kéthónapos tanfolyamra 129 hallgató iratkozott be. Ezek közül rendszeresen 116 járt a tanfolyamra, 41 a Szabó Ervin könyvtárból és 75 külső hallgató. A kerületi könyvtárosok rendszeres továbbképzését 1948-ban Solti Andrásné Szigeti Gabriella aligazgató indította el. Solti Andrásné aláhúzta a hálózati könyvtárosok érte­kezletén, hogy a Szabó Ervin könyvtár elsődleges feladata a szocialista építés szolgálata és ennek megfelelően kell megszervezni a könyvtárosok nevelését és szakképzését. 1948-ban szervezett a könyvtár egy háromhónapos könyvtárigazgatási tanfolyamot is új könyvtárosai részére. A tanfolyam elsősorban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szer­vezetét és munkáját ismertette. Előadói kizárólag a könyvtár régi könyvtárosai közül ke­rültek ki. 1. IRODALMI, MŰVELŐDÉSI ÉS VILÁGNÉZETI ELŐADÁSSOROZATUNK 1949, a fordulat éve után a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárostovábbképzé­se nagyobb lendületet nyert és szélesebb alapokra helyeződött. Szükséges ezért, hogy a szakoktatás különböző formáit ettől az időponttól kezdve külön-külön vegyük vizsgálat alá. Az az éles különállás, amely a Horthy-rendszerben olyan jellemző volt a központ és a fiókok munkájának és dolgozóinak megítélésében, lassan és fokozatosan enyhült. A könyv­tárosok képzése azonban, annak ellenére, hogy a fiókok a tanácsok megalakulásáig a köz­ponti könyvtárhoz tartoztak, nem volt egységes. Erre csak az 1956-os ellenforradalom után — amikor a fiókokat visszacsatolták a Központhoz — került sor. A központi könyvtárosok képzésével szemben — amely főleg szaktanfolyam jellegű volt — mind jelentősebben érvényesült a növekvő számú és a közművelődési könyvtári funkció erősödésével növekvő jelentőségű kerületi. könyvtárosok irodalmi, művelődési és világnézeti továbbképzésének munkája. A közművelődési fiókhálózat dolgozóinak szakképzése szervezetten 1948-ban indult meg. A továbbképzésről a Fiókközpont, illetve a módszertani osztály gondoskodott. 1948— 49 ben külső előadók igénybevételével főleg irodalompolitikai kérdéseket vitattak meg. 1950-ben tanulóköröket szervezett az osztály a könyvtárosok politikai és ideológiai tudá­sának elmélyítésére. Itt tárgyalták meg a Szovjetunió könyvtárainak munkamódszerét és a gyakorlatban való alkalmazását is. . 1951-től tervszerűbb lett az oktatás. Majdnem iskolai jellegű tanulás indult meg ekkor a hálózat könyvtárosai között. Középiskolai tankönyvek alapján szemináriumokon tanul­ták a résztvevők a magyar és világirodalmat, a magyar történelmet és a nemzetközi munkás- mozgalom történetét. A tanultakról évvégi vizsgán számoltak be. A szemináriumokat a könyvtár erre alkalmas dolgozói vezették. Munkaközösségek dolgozták fel a könyvtár- iechnika.és adminisztráció egyes kérdéseit, . 22Ű

Next

/
Thumbnails
Contents