A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
G. Ballagi Ágnes: A szovjet szépirodalom forgalma a XXII. kongresszus időszakában
addig is, mint fontos szempont játszik szerepet az előítéletek felszámolásában. A nevelésnek ez az indirekt útja a serdülő korosztálynál egyike a legcélravezetőbb módszereknek. A pedagógusok képviselik könyvtárunkban a legkisebb olvasóréteget. Ennek azon kívül, hogy mint egy kiemelt foglalkozási ágnak, természetesen kisebb számú beiratkozott tagja lehet, az is oka, hogy a pedagógusok igényeit nem csak, és nem elsősorban a kerületi Szabó Ervin Könyvtár elégíti ki. Ennek ellenére a felmérésben viszonylag jó eredményt értek el, 3,7%-ot, a 2,5%-os beiratkozáshoz képest. Ez a szám azt mutatja, hogy a pedagógusok lépést tartanak a modern irodalommal, ami nevelői feladataik szempontjából nagyon fontos. Különösen kiemelkedő eredményt az egyéb értelmiségi kategóriába tartozó olvasók nem értek el. Szépirodalmi könyvigényeik kielégítése szempontjából a kerületi könyvtáron kívül, annál lényegesen nagyobb mértékben könyvvásárlásuk jelentős. Szakkönyveket a tudományos könyvtárakban szereznek be, így viszonylag kis százalékban jutnak el területi közművelődési könyvtárba. Ez fokozott mértékben vonatkozik a főiskolás olvasókra. Az ő esetükben azonban talán legkevésbé szabad belenyugodnunk ebbe. A szakfőiskolások esetében kísért a ..szakbarbárság” réme, és ez ellen éppen a közművelődési könyvtáraknak kell felvenni a harcot. Segíteni kell főiskolásaink eszmei, esztétikai fejlődését, hogy ne csak jó szakemberekké, hanem általánosan képzett, művelt emberekké váljanak. A középiskolásoknál számtalan problémával kell megküzdenünk. Az ő könyvvel való ellátásuk részben az iskolai könyvtárak feladata volna, ezek azonban feladatukat ma még hiányosan oldják meg. így a kötelező olvasmányokon és az egész klasszikus irodalmon a kerületi könyvtárnak kell őket végigvezetnie, s a jelenlegi tanterv mellett viszonylag kevés alkalom jut a mai irodalom kézbeadására. Tudjuk, hogy ezeket a nehézségeket az iskola- reform van hivatva megoldani. Az 1962-es tanterv már jórészt segített az arányokat kiegyenlíteni. A háztartásbeli kategóriába sorolt olvasókra jellemző, hogy a beiratkozott olvasó rendszerint nem csak saját célra visz könyveket, hanem a család többi tagja számára is. Itt is szép eredménynek mondható a felmérésben kimutatott 11,0%, ha összevetjük a beiratkozottak arányával, amely 12,0%. Az egyéb kategóriába tartozó olvasókról már szó esett. Az ő esetükben nagyon megnehezíti az elemzést a csoport heterogén volta. Részben érvényesül itt mindaz a szempont, amit eddig a felnőtt beiratkozottakról mondtunk. Ugyanakkor általában idős emberekről lévén szó, a szovjet irodalom olvasásában elmaradtak. Csupán 21,6% a felmérésben kimutatható könyvforgalom a 34,4 %-os beiratkozási aránnyal szemben. Az eddigiekben láttuk, hogy az összforgalomban foglalkozások szerint különbözőségek tapasztalhatók. Nem mondható el ugyanez az egyes művek esetében. A legsikeresebb könyvek minden kategóriában nagy olvasóforgalmat értek el. A könyvtárak többsége nem mutatta ki külön a férfi és nőolvasók forgalmát. Ahol azonban ezt a bontást is elvégezték, ott érdekes következtetéseket vonhatunk le. A 8-as könyvtárban például, a legmagasabb számot elért munkás kategóriában 54 férfi és csupán 17 nő kölcsönzött figyelt könyvet. A nők csak az egyéb kategóriában kerültek többségbe. Művenként még érdekesebb az eredmény. Osztrovszkij : A vihar szülöttei c. könyvét pl. csak férfiak, Panova: Messzi utca c. könyvét pedig csak nők kölcsönözték. A többi regénynél ilyen végletes eltérés nincs, de általános következtetésként levonhatjuk, hogy ebben a könyvtárban több férfi olvasott figyelt szovjet könyvet, mint nő. Tartalmi szempontból jellemző, hogy a férfiak jobban vonzódnak a történelmi témákhoz, a nők pedig a társadalmi regényeket, főleg családregényeket kedvelik inkább. Egészséges fejlődésnek mondható, hogy a fiatalabb korosztálynál ezek az ellentétek egyre inkább elmosódnak, s nekünk fontos feladatunk, hogy a továbbiakban egyre inkább erre törekedjünk.
