A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban
különbség. Minden olyan mérés, amely a könyvanyag tematikus összeállításának és előtérbe helyezésének hatását vizsgálta a szabadpolcrendszerű könyvtárakban, ennek igen jó eredményeit bizonyította, mint ahogy hasonló mérések ezt bizonyították a zártrendszerű könyvtárakban is. A szabadpolc-rendszer térhódításával egy időben a könyvtárosok a szocialista országok mindegyikében élesen elhatárolták magukat a szabadpolc-rendszer liberális értelmezésétől, a burzsoá könyvtárosok által hangsúlyozott ún. objektivitástól, amely kizárólag a könyv- állomány összeválogatása alapján irányítja az olvasók könyvválasztását. Erre az elhatárolásra nálunk is szükség van. Vissza kell utasítani minden olyan véleményt, amely a létszámmal való takarékossághoz keres indokolást a szabadpolc-rendszerben, hiszen a sok időt és a magasszínvonalú könyvtárosokat igénylő nevelő munkára változatlanul szükség van. Intő figyelmeztetés a cseh szaklapban olvasott kritikai megjegyzés: „Az adott helyzetben a szabadpolc-rendszer a szokatlan túlterhelés leküzdésének örömmel fogadott eszközévé vált,” — továbbá — a „szabadpolc-rendszer számos átgondolatlanságra és elmélyült tanulmányozás hiányára valló vonása — megrögződött.”e A szabdpolc-rendszer új értelmezése, a szocializmust, a kommunizmust építő ember nevelése szempontjából alkalmas könyvtári szervezet kialakítása — a berendezéssel, az állománnyal, a könyvtárosokkal szemben új követelményeket állít. Milyen mértékben tu- tunk eddig ezeknek a követelményeknek eleget tenni, mit mutatnak tapasztalataink — ezzel foglalkozunk a következőkben. II. Az áttérés tapasztalatai Sajnálatos tény, hogy amikor az első szabadpolc-rendszerű könyvtárunkat (a 22-es számút) megnyitottuk 1957. nov. 7-én, zajlott ugyan a vita a szabadpolc-rendszerről, de sem megfelelő szakirodalom, sem komoly külföldi tapasztalatok nem álltak rendelkezésünkre. Az a felfogás, amely akkor vezetett bennünket, ti., hogy a legjobb és politikai, kultúrpolitikai céljainkat leginkább szolgáló állományészt tegyük az olvasók számára hozzáférhetővé — egy olyan helyiségben, ahol ennél többre már eleve nem volt lehetőség — nem volt alkalmas arra, hogy a szabadpolc-rendszer szocialista értelmezéséből fakadó feladatokat felismertesse és megoldásukra ösztönözzön. Nem volt más a helyzet a csillaghegyi könyvtárban sem. Itt nem volt szükség a kölcsönzési rendszer megváltoztatására s az állomány szisz- tematikus átfésülése sem történt meg. E helyett a rendelkezésre álló polcokra kihelyezték az állomány leghasználhatóbb részét és ezzel a szabadpolc-rendszert bevezetni véltük. Egyik helyen sem készítettek az olvasók tájékoztatására külön segédeszközöket, s a bibliográfiák használata sem lendült fel. El kell ismerni, hogy minderre vonatkozólag az 1958 tavaszán Prágában folytatott tanulmányutunk sem adott különösebben eligazítást. Az ott látott kerületi könyvtárak mind szabadpolc-rendszerűek voltak, de a könyvtárak állománya legtöbb helyen kisebb volt, mint a mi kerületi könyvtáraink állománya. A 22-es könyvtápunkban, ahol válogatással kerültek szabadpolcra a könyvek, nem volt kevesebb könyv a szabadpolcon, mint egyik vagy másik prágai könyvtárban. Az ott talált katalógusok olyan használaton kívüli állapotban voltak, hogy a magunk munkájában sem léptünk fel a kívánatos határozottsággal a szabadpolc-rendszerű könyvtárak katalógushasználata érdekében. A szabadpolc-rendszerre való áttérés szervezeti és módszertani követelményeit a 2-es könyvtárban kellett volna igazán érvényesíteni, ennek elmaradása máig is érezteti hatását. Az áttérés alapvető feltétele olyan térkialakítás, amely a könyvtár áttekintését lehetővé teszi. Ebben a könyvtárban ez nem lehetséges, vagy legalábbis a kétszeri átalakítás után sem megoldott. További feltétele az állomány összetételének, arányainak megfelelő kiala- • • Cejpek, J.: Tizenöt éve szolgálják a könyvtárak a szocialista kultúrát. = Knihovnik, 1960. 5—6 sz. 131—143. p. (OSZK Ford. 2502. sz.) 146
