A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
A sashalmi kerületi könyvtár tíz esztendeje (1951-1961)
II. A KÖNYVTÁR TÖRTÉNETE A kerület történelmi fejlődése Árpádföld, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom, — e községeket melyekből 1950-ben megalakult Budapest XVI. kerülete, egy évszázaddal ezelőtt hiába kerestük volna a leírásokban. Csupán az ugyancsak a kerülethez tartozó Cinkota nagyközség nevével találkozhattunk volna és a részletesebb müvekben azzal, hogy Csömör községhez tartozik Pusztaszentmihály. A kerület településeit Pest, majd a naggyá növő Budapest közelsége hozta létre, együtt fejlődtek vele, míg végül beleolvadtak. A gödöllői dombvidéknek nyugati lankáin pedig már történelmünk első századaiban is voltak falvak. Az ország központjában helyezkedtek el a honfoglaló törzsek és a hadászatiig és kereskedelmileg oly fontos pesti révtől már akkor is a mai Kerepesi út vonalán vezetett az út az északi országrészek és az erre fekvő szomszéd országok felé. írásos emlékünk e korból nagyon kevés, Cinkota neve a Képes Krónikában található, Salamon király és a hercegek 1074-beli mogyoródi csatája leírásában. Csömör és Szentmihály neve а XV. század derekán készült oklevelekben olvasható először. Mátyás király és a cinkotai kántor esete pedig, aki furfangossága jutalmául azt kérte, hogy náluk az itce kétszer akkora lehessen, mint másutt, nemcsak legismertebb anekdotáink egyike, de virágzó mezőgazdaságról is tanúskodik. Ezután egyszer-egyszer szerepelnek még falvaink a török defterkönyvekben, egyre csökkenő lélekszámúnál, egyre nehezebben kipréselt adóval, míg azután a töröktől felszabadult ország 1690-es összeírásában Cinkota, Csömör és Szentmihály már lakatlan helyek. . . Ennél nem sokkal többet tudunk a régmúltról és majdnem ilyen röviden áttekinthetjük a következő másfél századot is. A földesurak osztozkodása után területünk birtokosai között találjuk a Wattay, Grassalkovich, Sina, Boronkay, Lukács és Cinkotán legtovább a Beniczky és Pejacsevich családokat. A kihalt vidéken munkaerőre is szükség volt, így kerültek a két községbe felvidéki szlovák jobbágy és zsellér telepesek. Ők küzdöttek a homokos, kavicsos talajjal, a mocsarakból támadó járványokkal, az otthonaikat feldúló idegen zsoldos hadakkal, igyekeztek jogaikat védeni a birtokos nemesekkel szemben. А XVIII. század közepén a környék egyetlen nevezetessége, hogy a Pest—Hatvan — Kassa-i postakocsi első állomása a Cinkotai Nagyitce. Jóformán tíz kilométernyire sincsen Pest-Budától, de mit számít ez, hiszen még a két testvérváros is jóformán csak nagyobb falu. S mikor a főváros fejlődése a reformkorban már megkezdődött, a feudális kötöttségű vidéken akkor sem változott semmi. Kazinczy Ferenc 1828-ban utazott át vidékünkön Pest felé mentében. így ír erről: „Egyenesen vont út viszi az utast egész Kerepesig. ’S a’ szekérút mellett balra, két sor olasznyár között megyen a’ gyalogló. Itt már sejti az idegen, hogy Metropoliszhoz közelít. De túl Kerepesen ismét pusztaság veszi-elő, az egész táj’ birtokosai távol lakván innen, nem ismerik kötelességnek díszt adni annak, a’mi nekik hasz not ád.” De ne csak az írót hallgassuk meg. Fényes Elek a kiváló demográfus 1837-beu 98
