A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
A polgármesteri döntés az „egyébként szorgalmas s igen használható alkalmazottat” dorgálással büntette. Mint a jegyzőkönyvből kiderül, a „főbenjáró bűnöket” Ehrlich Nina olvasta Szauder Erzsébet fejére. „Sajnálatos véletlen”, hogy nem is sokkal később ez a „honleány” szintén fegyelmi bizottság elé került. Az ő ügye egyszerűbb volt: mint az 1-es könyvtár vezetője, 150 koronát sikkasztott a kölcsönzési díjakból. — Kétségtelenül ez sokkal „kisebb” bűn volt, mint például Szauder Erzsébeté. Az 1921. júl. 4—5-én lefolytatott diszkrét házi vizsgálathoz nem csődítettek össze tanúkat, a könyvtárvezető is rendkívül megértőnek bizonyult a megtévedt tisztviselőnő iránt. A felsőbbségnek küldött beadványában sajátkezüleg írta oda, hogy a szóbanforgó Ehrlich Nina (aki időközben Éberre magyarosította nevét) „csupán hiányzó zsebpénzét akarta visszaszerezni”, anyagilag nem szorult rá a sikkasztott összegre, emellett „édesatyja köztiszteletben álló bankigazgató, beteg”, ezért kíméletes elbánást kér a megtévedt leány számára.64 Az iménti epizódra csupán a tanúk, illetve koronatanúk jellemzése miatt tértünk ki. Ehrlich-Éber Ninát végül mégis el kellett bocsátani állásából, de ennél fontosabb témánk szempontjából, mi lett Szauder Erzsébet további sorsa. — A könyvtári irattár anyagéból azt látjuk, hogy Szauder Erzsébet a fegyelmi határozat meghozatala után 3 hónapi szabadságot kért, de ennek lejárta után, 1921. július 1-én nem tért vissza a könyvtárba, s az igazgatónak a polgármesterhez küldött jelentése szerint „életjelt sem adott magáról.”65 66 Szauder Erzsébet azért nem adott életjelt, mert az üldöztetésektől, szenvedésektől szabadulni akarva, megvát a könyvtártól.16 * * * A fenti esetek ismeretében szinte ártalmatlan rendszabályoknak látszanak az ellenforradalmi könyvtárvezetőség azon intézkedései, melyek nem egyeseket sújtottak, hanem az intézmény egész személyzetét voltak hivatva a „nemzeti illemszabályokra” megtanítani. Ezek közé tartozott a következő, 1919. augusztus 17-én kibocsátott körlevél: „A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége fölhívását a taggyűjtó ívvel együtt mellékelten azzal a megjegyzéssel küldöm körül, hogy ... a belépésnek semmiféle kényszer jellege nincs . . . Drescher Pál titkár a Szövetség levéltárosa.”67 68 Az igazgató egy fentebb említett bizalmas írásából már tudjuk, a könyvtár dolgozói pedig nyilván a kulisszatitkok ismerete nélkül is teljesen tudatában voltak annak, hogy milyen következményekkel jár, ha nem lépnek be. — Ezzel magyarázható, hogy a dolgozók „csaknem egyöntetű lelkesedéssel” aláírták a belépési nvilatkozatot. Bizonyára e lelkesedés következtében „egyszerüsitették” 1919 végén a FANSZ tagdíjak fi etését is: egy körlevél tájékoztat arról, hogy ettől fogva már közvetlenül a fizetésekből vonták le a havi 5 koronát. Az újdonsült FANSZ-tagok talán az első napokban még nem értették meg, milyen kötelezettségek hárulnak reájuk. Ez lehetett az alábbi körlevél hátterében: „Körlevél. Megfigyelésem szerint tisztviselőtársaim a munkaidőből még mindig sok negyedórát vonnak el politika magánvéleményeik kicserélésére. Nyomatékosan fölhívom munkatársaimat, hogy a mostani komoly időkben, midőn könyvtárunk úgyis sok illetéktelen és avatatlan bírálatnak van kitéve . . . mindennemű politizálástól tartózkodjanak. — Amennyiben e figyelmeztetés dacára visszaesést fogok tapasztalni, kénytelen leszek erről a polgármester úrnak jelentést tenni. 1919. aug. 19. Kremmer.’48 A könyvtár dolgozói tehát tudomásul vehették, hogy az intézmény új vezetősége rajtuk tartja a szemét, figyeli, sőt „megfigyeli” őket. Ami a körlevél végére biggyesztett iskolás 64 Uo. 66 Uo. 66 Solti Gabriélla közlése. 97 FSZBK Kvt.-tört. ír. Elleni. 1919. aug. 17. 68 Uo. 1919. aug. 19. 80-
