A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Első pillantásra azt mondhatnók, hogy a könyvtárvezető helyesen járt el, hiszen könyveket szerzett a könyvtárnak. Ha azonban azt nézzük, hogy mi volt ennek a háttere, azonnal kitűnik, hogy a mozgatórugók tudatosan reakciósak voltak. 1920-ban pozíciójának erősítésére érdemként hozza fel Sipőcz polgármester előtt, és mellékeli a fenti dokumentumokat, igazolva jobboldaliságát, hogy ő az antant-megszállókkal kezdettől fogva a legjobb barátságban volt.24/a Az imperialista győztesekhez való dörgölődzés egyébként természetes dolog volt a „nemzetileg megújhodott” városvezetőség szemében. A tőkés-földesúri rendszer minden vezető hivatalnoka tisztában volt azzal, hogy a rendszer igazi támaszát a nyugati nagyhatalmak képezik. Ezt a szellemet néhány odavetett könyöradományukkal maguk a tőkés országok is igyekeztek ébren tartani. Időről időre élelmiszer- és ruhasegélyek érkezéséről, valamint szétosztásáról bocsátott ki a polgármester körleveleket. A dán, a holland, a norvég, a svéd zabpehely-csomagok, kilós margarinok, alsószoknyák és egyéb textiliák az erről szóló és a könyvtár irattárában is meglevő jegyzékek tanúsága szerint olyan hőségben érkeztek, hogy legalább minden századik, néha éppen mmden tizedik alkalmazottnak jutott egy-egy csomag. A „legbőkezűbb” már akkor is az Amerikai Vöröskereszt volt. — Csaknem minden városi alkalmazottnak 80 deka pamutot juttatott. Az amerikaiak egyébként megkövetelték, hogy illő módon kifejezésre jusson a városi alkalmazottak „hálája” is : azt kívánták, hogy az adományozott pamutból készült pullovéreket és harisnyákat stb. megfelelő módon közszemlére tegyék. Erre következtethetünk Sipőcz Jenő egy 1920. novemberi körleveléből, amelyben többek között azt olvashatjuk, hogy „Az alkalmazottak köréből hozzám intézett kérelmek folytán eljártam az Amerikai Vöröskereszt vezetőségénél aziránt, hogy a pamuttárgyak kiállítását legyenek szívesek elejteni, azonban szigorúan ragaszkodnak, hogy a kiállítást 1920. december 7-én megrendezzük . .. ”25 Hogy a magyar népre szakadt rettenetes nyomor és nélkülözés idején ezek az amerikai segélycsomagocskák annyit értek, mint halottnak a szenteltvíz, arról már akkor is meggyőződhetünk, ha a korabeli ellenforradalmi sajtó napihíreit, szociális rovatait olvasgatjuk. — De nem is erről akartunk szólni, A példákat azért hoztuk fel, hogy lássuk: a magas városvezetőség és a könyvtárvezetés minden tekintetben egy húron pendült. * * * Ugyanezt a szoros együttműködést figyelhetjük meg a haladószellemű könyvtárosok elleni terrorhadjárat során. 1919. augusztus hó 15-én jelent meg a hivatalos lapban Bódy Tivadar polgármester aláírásával az a rendelet, amely „törvényes alapot” adott a főváros hivatalaiban, üzemeiben stb. ekkor már javában dúló fehérterrornak. E rendelet azonnali hatállyal felfüggesztett állásából minden városi alkalmazottat, aki „a proletárdiktatúra megbízásából vezető állást töltött be, vagy a kommunista mozgalmakban aktív részt vett”.26 A fővárosi könyvtár 1919-ről kiadott ellenforradalmi jelentésében szűkszavú közlemény tudósít arról, hogy a felülről szentesített „tisztogatásnak” itt is megvoltak a maga áldozatai: „A kommunizmus alatt szerepet vitt több régi könyvtári tisztviselőnek távoznia kellett. A polgármester úr a következő tisztviselőket függesztette fel állásuktól és vonta őket fegyelmi eljárás alá: dr. Braun Róbert aligazgatót, dr. Dienes László főkönyvtárost, Kőhalmi Béla könyvtárost, Pikier Blanka könytári főtisztet, Szigeti Gabriella könyvtári tisztet. Matkovits Máté altiszt rövid úton elbocsáttatott.” 27 24/a Főv. Lev. tár Tanácsi iratok, XIV. ü. o. 471/1913. 26 FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellenf. 1920. nov. 14. 28 Fővárosi Közlöny 1919. aug. 15. 27 A Városi Nyilvános Könyvtár jelentése az 1919. évről. p. 4. 5* - 31 67
