A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben

teket ezentúl senkinek ne adjanak kölcsön. Továbbá, hogy azon olvasókat, akiknél ilyen könyvek vannak, ezek visszaszolgáltatására haladéktalanul szólítsák fel.”14 A Kremmer Dezső — ekkor már megbízott vezető — által aláírt utasítás további része bejelenti, hogy a központ anyagát esetről-esetre kijelölt reference-könyvtáros vizsgálja felül kölcsönzés előtt, a fiókokét pedig egy „szakemberekből” összeállított bizottság.15

A lendületes „romeltakarító” munka korántsem ért véget ezekkel a rendszabályokkal. A román megszállók étvágya még nem csillapult, de jutott a fővárosi könyvtár könyveiből az államrendőrségnek is. Erre vet fényt az alábbi akta:

„Tekintetes kér. Kapitánysági A mellékelt kommunista, bolseviki és anarchista könyveket van szerencsém további eljárás céljából tisztelettel átküldeni. Megjegyzem, hogy Aradi Viktor román katonai cenzor úr avval a szóbeli kéréssel fordult hozzám, hogy a belügyminiszteri rendelettel indexre tett bolseviki könyvekből 5—5 példányt a felállítandó román múzeumok részére engedjek át. — Tekintettel arra, hogy a beszállításra kijelölt könyvanyag fölött én már nem rendelkezhetem, fenti körülményt avval jelentem be, hogy Aradi Viktor úrral közöltem, hogy kérésével egyenest a kér. Kapitánysághoz forduljon. Tisztelettel Kremmer s. k. 1919. XI. 3.”16

Nem tudjuk, vajon a román nagyvezérkar és a román múzeumok igényeinek kielégítésén, továbbá a rendőrségnek kiszolgáltatott könyvtömegen kívül sikerült-e más úton- módon is „könnyíteni” a könyvtár állományán. Egyes korabeli külföldi lapok, melyek a fővárosi könyvtárban előállott botrányos helyzettel foglalkoztak, az intézmény Károlyi (ma: Ferenczy István) utca 8. alatti központjának udvarán végrehajtott könyvégetésekről is tudni véltek. Lehet, hogy ilyesmi is történt, de erre vonatkozó forrásanyagokkal nem találkoztunk. De ha csak annyi történt, amennyiről az imént idézett dokumentumok szólnak, az is bőven elegendő volt a becsületes emberek felháborodásának kiváltására. Ennek egyébként a Népszava is kifejezést adott néhány cikkében. Idézzünk az egyikből:

„Arról értesülünk, hogy a Fővárosi Könyvtár új vezetősége állította össze azoknak a könyveknek jegyzékét, amelyek bolsevista irányúak, a közérdekre károsak. A durvaságot tudatlan, analfabéta közegektől vártuk. Tévedtünk. A jegyzékben, amelyet a IV.kerületi kapitánysághoz küldtek be, 244 könyvet és 600 folyóiratot soroltak fel. Nemcsak a diktatúra alatti megjelent, hanem régebbi idő óta megjelent könyveket is felvettek. .. A Fővárosi Könyvtár európai értékű volt a Szabó Ervin vezetése alatt a magyar tudományosság hírét kezdték odakinn megbecsülni... Ez a cselekedet nincs messze attól a nomád szokástól, amikor még nyereg alatt puhítottuk a húst.”17

Ennél is élesebben bélyegezte meg a haladó külföldi sajtó ezt a kultúrbarbárságot. Ennek többek között nyomát találjuk az egyik ellenforradalmi lapban is, mely a bécsi Arbeiterzeitung-ban közölt leleplezéssel próbált vitázni.18 Emellett a fővárosi könyvtár újságszelvény — gyűjteményében is találunk ilyen kivágást, mégpedig egy kevéssé ismert svájci lap „A budapesti vandálok” című cikkét, amely külön emeli ki a fővárosi könyvtár ellen elkövetett merényletet:

„A legborzasztóbbat a budapesti városi könyvtár szétrombolásával vitték véghez a budapesti vandálok. Ez a könyvtár, amelyet az ismert Marx-kutató és rettenthetetlen forradalmár, az egy esztendővel ezelőtt elhúnyt Szabó Ervin emelt magasra, egyike volt a legteljesebb szociológiai gyűjteményeknek. Az összes alapvető művek, amelyek Euró14 FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellenf. 1919. aug. 10.

16 A bizottság tagjai: Kremmer Dezső, Enyvvári Jenő és Drescher Pál voltak. — Föv. Lev. tár. Tanácsi iratok XIV. ü. o. 471/1913

14 U.o.

17 Népszava 1919. okt. 18.

18 Virradat, 1920. június 15.

64