A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Drechsler Ágnes: Kiegészítő katalógusok a kerületi könyvtárakban
KIEGÉSZÍTŐ KATALÓGUSOK a kerületi könyvtárakban Katalógusaink a megnövekedett olvasószolgálati feladatok keretében egyre jelentősebb szerepet töltenek be. A korszerű olvasószolgálat tudniillik nem támaszkodhat kizárólag a könyvtárosok meglevő ismereteire; szükség van ezen kívül mindazokra a segédeszközökre, amelyek a könyvtár nevelői célját támogatják és az olvasó tájékozódását a könytár anyagában megkönnyítik. Ezek között nagy a katalógus jelentősége. A könyvállomány hű tükrét a betűrendes katalógus adja, amelynek alapfunkciója az, hogy benne a szerző, illetőleg a cím ismeretében minden állományban levő mű meghatározott helyen megtalálható. E katalógus második követelménye, hogy az egyes szerzők összes műveit és az egyes müvek összes kiadásait egymás mellé hozza össze. A könyvajánlás szempontjából legfontosabb alapkatalógus a szakkatalógus, amely a könyvállományt ismeretáganként rendszerezve mutatja be. Ez segítséget nyújt a tájékozódni akaró, kezdő olvasóknak, akik ezt az állományt az önképző olvasás céljaira szeretnék felhasználni, továbbá olyan fejlettebb olvasóknak, akik egy kérdés egész irodalmával kívánnak megismerkedni. A szakkatalógus betűrendes tárgymutatója megkönnyíti az irodalom kiválasztását olyan konkrét kérdések esetében, amelyeket nem találunk meg pontosan a katalógus szakcsoportjaiban. Az imént említett két alapkatalóguson kívül könyvtárainknak gondolniok kell az olvasószolgálat egyéb korszerű eszközeinek kiépítésére is. Ebben tekintélyes szerepük van a szép- és szakirodalom különböző területeit tematikusán csoportosító album- és kartoték-téma- katalógusoknak. Ezek felkelthetik a szakmai ismeretek s az időszerű politikai kérdések iránti érdeklődést. Ezek a speciális kérdések irodalmát feltáró katalógusok a könyvtár kiegészítő katalógusai. A témakatalógusnak nem kell a kérdés teljes anyagát magában foglalnia, mivel kifejezetten ajánló jellege van, s ennek elsősorban nem a terjedelemben, hanem a helyes válogatásban kell megmutatkoznia. Az ajánló katalógus sohasem lezárt egész, s az új anyag beosztásával párhuzamosan gondoskodni kell a már nem szükséges, elavult művek céduláinak rendszeres kiemeléséről is. Ezek a katalógusok akkor válnak igazán ajánló jellegűvé, ha annotációval látjuk el őket. Felvetődik a kérdés, hogy szabadpolcos könyvtár létezhet-e katalógus nélkül? Határozottan állíthatjuk, hogy a szabadpolcos könyvtár nem nélkülözhet ia jó katalógust. Az olvasó ugyanis nemcsak arra kiváncsi, hogy mit találhat meg pillanatnyilag a könyvtárban, hanem az egész állományra is. Csak a katalógus teszi számára lehetővé, hogy az egész könyvanyagból választhasson. Szabadpolcos könyvtár esetében az olvasó nem mindig támaszkodhat a könyvtáros segítségére olvasmányai kiválogatásában. Éppen ezért sokoldalú katalógusrendszert kell felépíteni, hogy az olvasó választ nyerjen a legkülönbözőbb kérdésekre. Könyvtáraink dolgozóinak tapasztalata szerint a katalógus eddigi csekély igénybevétele némi emelkedést mutat a szabadpolc bevezetése óta. A fokozódó érdeklődés szinte sarkallja a könyvtárosokat a különböző katalógusok kiépítésére. Úgy találták, hogy a szép- irodalomnál is sok esetben mutatkozik igény a téma szerinti csoportosításra. Különösen a sajátos érdeklődési körbe tartozó, a szakmák egy-egy ágát érintő, vagy egy bizonyos művet kereső olvasók veszik fokozottan igénybe a katalógust. 142
