A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: A kerületi könyvtárak gyermekkönyvállományáról és olvasószolgálatáról
A KERÜLETI KÖNYVTÁRAK GYERMEKKÖNYVÁLLOMÁNYÁRÓL ÉS OLVASÓSZOLGÁLATÁRÓL I. A gyermekkönyvállományról A könyvtárak évi jelentései unalmasnak tetsző számadatokat tartalmaznak. Mégis, ha faggatni kezdjük a számokat, érdekes, gyakran örömkeltő, máskor aggódásra késztető tényekről beszélnek. Milyen öröm, amikor az egész évi munka eredménye a számokban is tükröződik. De mennyire elgondolkoztató, ha a számok akár az olvasószolgálatban, akár a könyvállomány mennyiségére vonatkozóan lemaradásra mutatnak. Az évi jelentések a gyermekkönyvtárak legfontosabb számadatait is tartalmazzák, érdemes tehát őket ebben a vonatkozásban is figyelemmel kísérni. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1960. évi jelentése többek között a kerületi könyvtárak gyermekkönyvállományának számottevő fejlődéséről tesz említést. Vizsgáljuk meg ezt a tényt közelebbről, behatóbban is, hiszen a gyermekek olvasószolgálatát biztosító, vagy legalábbis biztosítani kívánó könyvanyag egészen az utóbbi évekig nem volt kielégítő. A felszabadulás utáni években még nem volt elég meséskönyv, kalandos történet, történelmi regény és nagy problémát okozott a gyermekeknek való ismeretterjesztő művek hiánya. A kerületi könyvtárak többségében mindössze 1000—1500 kötet gyermekkönyv volt és az állomány alig 3—400 féle művet tartalmazott. Ma már sokkal jobb, változatosabb könyvanyag áll a gyermekolvasók rendelkezésére. Nem ritka a 4—5000 kötet könyvet számláló gyermekrészleg sem, ahol 1000—1500 féle mű között válogathatnak a gyermekek. Mégis miért beszélünk ma is bizonyos lemaradásról? A könyvkiadáson belül a felnőttek számára kiadott könyvekhez viszonyítva lassabban fejlődött a gyermekkönyv-kiadás. A szélesebb skálájú ismeretterjesztő műveket is nagyobb példányszámban megjelentető ifjúsági könyvkiadás főleg az utóbbi években indult meg. A könyvtárak kevesebb új gyermekkönyvet tudtak vásárolni, mint amennyi az olvasószolgálathoz szükséges volt. Sokszor a megjelent művekből sem vettek elegendőt. A könyv- beszerzésre szolgáló összeg jelentős részét a felnőttek könyvállományának gyarapítására fordították. Bár a gyermekolvasók általában az összes olvasók 25%-át alkották, könyveket számukra csak 10—12% arányban vásároltak. 1959. és 1960. évben a kerületi könyvtáraknak könyvállományukhoz és olvasólétszámukhoz viszonyítva előre meghatározott százalékarányban kellett vásárolniok gyermekkönyveket. Az egész hálózatban ez az arány globálisan 27%, 1960-ban pedig 23% volt. A tervszerűbb szerzeményezés meg is hozta a kívánt eredményt. Igaz ugyan, hogy a gyermekek könyvállományának az összes könyvekhez viszonyított aránya ezzel nem változhatott meg egycsapásra, a fejlődés mégis számottevő. Figyeljük meg a gyermekkönyvállomány fejlődését néhány év számadatain keresztül: Év A gyermekolvasó A gyermekkönyvállmány Az egy főre eső kötet száma az összes olvasók %- ában száma az összes könyvállomány %-ában 1957 ___ 29 496 26,2 123 167 14,7 4,1 1958 .... 29 652 25,2 128 064 15,1 4,3 1959 . 32 492 25,7 146 382 16,0 4,5 1960 .... 34 562 24,5 156 734 16,3 4,5 122
