A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Király Lászlóné: Állományfejlesztés és kölcsönzés a kerületi könyvtárakban
művészi, szemléletben, csak kis példányszámban vásároljuk és elsősorban kellő irodalmi és kritikai képességekkel rendelkező olvasóknak kölcsönözzük. A mai magyar irodalom értékelésénél nem említettük, ezért itt tesszük szóvá, hogy az utóbbi három év alatt az új magyar irodalom esetében is előfordultak ezen általunk problematikusnak vélt művek. Itt sem követhetünk más elvet, mint a nem szocialista országok dekadens szemléletű műveinél. Szépirodalmi állományunkban sajnálatosan kevés északi, japán, afrikai, közép- és közel- keleti szerző műveivel találkozunk. Pedig olvasóink körében évről-évre nagyobb érdeklődés mutatkozik e népek irodalma iránt. Az állomány fejlesztés módszerei, problémái 1952 óta a kerületi könyvtárak önállóan szerzeményeznek, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor központi ellátásban részesültek. A gyűjtőkör pontosabb meghatározásának és a rendszeres központi tanácsadásnak korábbi hiánya azonban az állomány fejlődésének erős differenciáltságát eredményezte. A kerületi könyvtárak gyűjtőkörének pontosabb meghatározása, melyet 1958-ban az OKT hagyott jóvá, nagyobb biztonságot nyújt az állomány fejlesztéséhez. A kerületi könyvtárak könyvállományának egységes fejlesztése és a kellő tartalmi iránymutatás biztosítása érdekében megszerveztük a rendelési tanácsadást. A Könyvtárellátó Vállalat rendszeresen kiadott ajánló, illetve rendelőjegyzékein szereplő könyveket a rendeléseket megelőzően ismertetjük a könyvtárvezetők előtt. A könyvtár- ellátó folyamatosan előre rendelkezésünkre bocsátja a jegyzéken szereplő könyveket. Az ún. tanácsadás alkalmá\ai nem elégszünk meg a könyvek puszta ismertetésével, hanem azt is megvitatjuk, hogy az olvasók milyen rétegének ajánlható a könyv, elsősorban az olvasók korának és olvasottságának figyelembevételével. A könyvek ismertetői javaslatot is tesznek a beszerzendő példányszámra, itt a könyvtárak nagyságára vannak tekintettel. A könyvtárvezetők így a rendelést már bizonyos ismeretek birtokában végezhetik. Egy-egy vitás, ún. problematikus könyvet esetenként két, vagy három könyvtárossal is elolvastatunk. Azok a művek, melyek az ún. ..problematikus” jelzőt kapják — erről szóltunk az egyéb szépirodalom kapcsán — esetenként az illetékes könyvkiadó részvételével vitára kerülnek. Például Hernádi: Péntek lépcsőjén, Mándy: Fabulya feleségei, Koeppen: Halál Rómában, Calvino: Kettészelt őrgróf, stb. A viták során egy-egy alkalommal 6—8 könyvről, vagy szerzőről hangzanak el vélemények, tájékoztatók. Tapasztalataink szerint ezek a viták mindig nagyon hasznosak. A szerzeményezési tanácsadásban igen nagy könyvtári kollektíva vesz részt, szemben a korábbi szükebb bizottsággal. Köztük könyvtárvezetők, a könyvtárak munkatársai és a központ munkatársai egyaránt szerepelnek. Esetenként külső szakembereket is megkérünk szakkönyvek ismertetésére. A könyvismertetések kialakult folyamatára alapozzák a könyvtárak egész könyv- beszerzésüket. Ezzel a rendelési módszerrel sikerült elkerülni a vásárlásban korábban gyakran tapasztalt bizonytalanságokat, s esetleg komolyabb hibák elkövetését. Időhiány és egyéb technikai akadályok miatt azonban néha sajnálatosan előfordul, hogy felületes, kellően meg nem fontolt ismertetések hangzanak el. Ilyenkor később kell egy-egy műről elhangzott ismertetést korrigálni. A művek példányszámaira vonatkozóan nem szabunk meg merev határokat. A könyvtárvezetők saját könyvtáruk igényéhez és anyagi lehetőségeihez mérten kialakították azt a mércét, mely náluk a minimális, közepes, vagy maximális példányszámot jelenti, s ennek megfelelően értelmezik a tanácsadást. Előfordulnak azonban esetek, amikor egyes könyvtárosok a javaslatokkal ellentétben rendelnek. Például nem javasoltuk megvételre (mivel úgy találtuk, hogy nem közművelődési könyvtári anyag) Inczefi: Szeged környékének földrajzi nevei, A kristályok világa, Somogyi 120
