A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Az olvasók összetételének változására és milyenségére következtethetünk a könyvtár ajándékozóinak évről-évre megadott névsorából. — Az 1919-es jelentésben még Móricz Zsigmond nevét is megtaláljuk — (a „Könyvet a proletárnak!” mozgalom adakozóiról természetesen „megfeledkeztek”) 1920-tól új pártfogók tűnnek fel: a Francia Misszió 2 kötetet adományozott, Horthy hadseregfőparancsnoksága 61-et, a fasiszta MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet), ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete), TEVÉL (Területvédő Liga), a könyvtár „barátjává” felcsapott Sípos Kamilló szintén szerepel 1—2 kötettel. Az orosz emigránsokat tömörítő Ukrán Szövetség is gondolt néhány könyv erejéig a fővárosi könyvtárra. 1922-ben az Államrendőrség, a Büntetőtörvényszék rótta le háláját a könyvtárvezetőség iránt küldeményeivel. Szabó Ervin vezetése idején munkás szakegyletek adományoztak könyveket az intézménynek, az ellenforradalom alatt viszont a kizsákmányolok szervezetei, az ipartestületek siettek Kremmerék segítségére, mellettük a Nemzeti Kaszinó, a Keresztény Községi Párt, a Katholikus Legényegyletek Szövetsége, az Országos Kaszinó, a Királypárt, a Tőzsde ismerték fel szövetségesüket az „új, nemzeti irányba terelt” könyvtárban. — Az 1923-as ajándékozók között ott látjuk Schweinitzer József nevét is. A kapcsolat Horthy politikai rendőrségével, annak helyettes vezetőjével tehát jó volt. Egyes sajtónyilatkozatokból, utalásokból képet alkothatunk az új olvasórétegek érdeklődési irányáról is. — Az 1920-as jelentés (p.8.) örömmel tudatja, hogy „Az előző évivel szemben nagy visszaesés észlelhető a társadalomtudományi könyvek forgalmában.” — Ennek a megállapításnak hitelt kell adnunk, hiszen láttuk, milyen rendszabályokat és pusztító munkát végzett a vezetőség a szociológiai anyag forgalmának csökkentése érdekében. Emellett nyilvánvaló, hogy amilyen mértékben nyerte meg ez az intézmény az uralkodó osztályok bizalmát, ugyanúgy vesztette el az olvasók tömegét. — A bonyolult rendszerű társadalomtudományi központ anyagából természetesen nem sikerült eredménnyel kiiktatni a haladó1 Szellemű könyveket, ezt árulja el Kremmer Dezsőnek a törvényhatóság könyvtári bizottságában 1923 január 20-án adott válasza Törökné Kovács Hermin bizottsági tag azon panaszára, hogy még mindig kölcsönöznek kommunista könyveket. Kremmer megismételte, amit évek óta hangoztatott: csak „megbízható” személyeknek adnak ilyen müveket, de, úgymond: „Az is megeshetik, hogy valaki, aki megbízhatónak bizonyult, a kölcsönzött könyvet elviszi egy ifjúmunkás szakegyletbe, ott felolvasást tart. Ezt semmikép sem tudjuk megakadályozni.” 103. Általában azonban a „nemzetfenntartó” osztályok elégedettek lehettek a könyvtár működésével e tekintetben is. Az „Üj Nemzedék” (1921. okt. 30.) tudósítóját például ilyen megnyugtató módon tájékoztathatták a könyvtár felelősei az olvasók érdeklődésének alakulásáról : „Feltűnő, hogy a nagyközönség ma vallásfilozófiát, buddhizmust és történelmi munkákat keres a könyvtárakban. A tavalyi teozófia iránti láz alábbhagyott, de annál divatosabb az okkultista könyvek olvasása. A laikusok ezrei mellett a legtudományosabb körök foglalkoznak az okkultizmussal. Sok a barátja a spiritizmus, telepáthia és hipnózis irodalmának is... A materializmus iránt nagyon megcsappant az érdeklődés. Szocializmussal meg már senki sem foglalkozik.” Az „általános tudományos könyvtárrá” való fejlesztés jegyében akkor vethette rá magát a könyvtár eme „asztaltáncoltatásra tanító művek” tömeges beszerzésére, melyek ezrével csúfították el a valamikor magas szintű gyűjteményt. A fejlesztés ilyen irányítása ellen senkinek sem volt kifogása a hivatalosok közül. Utoljára hagytuk a fiókhálózat leromlásának ismertetését. Lássuk előbb, mennyiben fejlesztette tovább ezt a nagyszerű örökséget az ellenforradalom. — 1923 végéig egyetlen l°s, Fővárosi Közlöny 1923. jan. 24. p. 255. és Magyarság 1923. jan. 21., Pester Lloyd 1923. jan. 21. Kremmer felszólalását részletesen csak a napilapok közölték. 100
