A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
töretlen energiával visszatérve, mert éppen ő az, aki az újjáépítés nagy munkájában önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül hatalmas részt vesz, kinevezetetvén a miniszterelnök úr sajtófőnökhelyettesévé . . .”81 Egy későbbi hivatalos kimutatás szerint Krisztics 1919. június 10-étől augusztus 2-ig volt elzárva.82 — Akárhogy is számoljuk, nem volt ez még két hónap sem, de ilyen csekélységen nem akadhatunk fenn. Krisztics érdemei az ellenforradalom szemében vitathatatlanok voltak, s természetes, hogy az újabb kéthavi fizetéses szabadságot is megkapta. Ez az állapot azután még jó néhány esztendeig változatlanul fennmaradt. Fentebb idéztük Kremmer 1923-as könyvtártörténeti Kéziratát. Ebben a 33. lapon olvasható, hogy a Tanácsköztársaság bukása utáni tisztogatások miatt az intézményben rajta kívül mindössze még egy könyvtári státusban levő (meg nem nevezett) személy maradt, „aki viszont hazafias elfoglaltsága” címén távol volt. — Nos, Krisztics Sándor volt ez a hazafias elfoglaltságú férfiú. A könyvtári irattár dokumentumai szerint 1921. tavaszáig Kremmer változatlan lelkesedéssel pártfogolta Krisztics folytatólagos szabadságkérelmeit.83 Ekkor azonban közbejött valami: a város dönteni kívánt a könyvtár igazgatói székének végleges betöltéséről, Kremmer ugyanis mindaddig csak „megbízott vezető” volt. — Krisztics, aki úgy látszik, más területen nem érte el, amit akart. Kremmer mellett váratlanul esélyes, sőt esélyesebb jelöltként bukkant fel. A Pesti Napló 1921. április 3-i számában olvashatjuk feltűnő szedéssel a következő címet : „Harc a Fővárosi Könyvtár igazgatói állásáért. — Kremmer Dezső vagy Krisztics Sándor? Protekció és kurzus.” A cikkből értesülünk arról, hogy Kremmerrel szemben Krisztics az első jelölt, „őt támogatja Teleki miniszterelnök és ehhez képes természetesen Sipöcz Jenő is.” Az ellenzéki Pesti Napló cikkírója a két rossz közül a kisebbiknek, Kremmernek fogja pártját: „Kremmer szaktudásán felül is igyekezett az új rendszerhez hozzáidomulni: a könyvtárban nagy tisztogatást rendezett, tisztviselőket s főként könyveket buzgón kiselejtezett . . . Mégsem Kremmer Dezsőt akarja a főváros . . . holott Kremmer még iskolatársi viszonyban is áll Sipőcz polgármesterrel... A főváros tisztviselői körében főként az okoz nagy elkeseredést, hogy a kurzushoz való készséges hozzáidomulás sem ad semmi biztosítékot...” Hasonlóan méltatlankodó tudósításokat közöltek más lapok is erről az ügyről („Fővárosi Hírlap” 1921. ápr. 6.) A szélsőjobboldali sajtó viszont Kriszticsnek fogta pártját. Végül ebből a csatából is Sipőcz osztálytársa, Kremmer Dezső került ki győztesen: 1921. júniusában végérvényesen őt választják igazgatóvá. A „nemzeti feladatok vállalásának” kétféle értelmezése azonban ezúttal végérvényesen éket vert a két „hazafi” közé. Ez külsőleg nem volt azonnal észrevehető, mert Kremmer, ha nem is oly szívélyes kommentárral, mint korábban, de változatlanul továbbitgatta Krisztics megújuló szabadságkérelmeit a polgármesterhez. A kulisszák mögött azonban Kremmer már készülődött, hogy az alulmaradt riválisnak megadja a kegyelemdöfést. 1922 májusában küldte be alább kivonatosan idézett szigorúan bizalmas javaslatát Sipőcz polgármesterhez : „. . . Félszeg, s immár tűrhetetlen helyzet állott elő Krisztics Sándor kartárs sza- badságoltatásával. Ugyanis nevezett könyvtáros immár a negyedik hivatali évét tölti szabadságon! . .Tisztelettel kérem Méltóságodat, kegyeskedjék nevezettet most már határozott színvallásra bírni, hogy hajlandó-e szolgálatát megkezdeni, vagy állásáról le akar-e mondani. 81 Uo. 1919 aug. 13. Fogalmazási hiba az eredetiben. 8t Uo. Személyzéti kimutatás 1919 déc. 12. 8* Uo. Krisztics Sándor iratai. 87
