A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés

„Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen, az a népnevelés: oly feladat ez, mélyet csak a nép maga oldhat meg” — idézi Tűit Eötvös József megállapítását.

„Szövetség alakítására szólítom most fel azon polgártársaimat, kiknek a népnevelés nem puszta szó vagy jámbor óhajtás, kik ellenkezőleg: készek a munka terére állani s a nemes célt vagy némi időáldozattal vagy némi tevékenységgel előmozdítani. Ne ijedjen meg senki e szavaktól: az áldozat nem oly nagy, mert az egyesített erő csodákat mível anélkül, hogy az egyes tag az erőfeszítést megérezné.”

„A népnevelési szövetség” előrajza egyszerűen ez volna: Azok, kik tagokul be akarnak a szövetségbe állani, vallás-, osztály- s rangkülönbség nélkül e sorokat írnák alá:

„Alólírtak kijelentik, hogy személyesen kívánnak hozzájárulni a népoktatás terjesztéséhez, miért is pártolják a népnevelési szövetség létrehozását, melynek keretében mindennemű vallási vagy politikai vélemény külön érdekei nem pártoltatnak.”

Még egy Batthyány idézet: „A tudományt be kell vinni a cigány kunyhójába is” — és a „szózat” következő sorai már a szövetség szervezetével, a körök tevékenységi területének elhatárolásával foglalkozik.

A felhívás közzététele után egy hónappal már meg is alakult az első kör Baján; maga Türr tábornok nyitotta meg az első ülést és kezdte meg előadásával a felnőttek oktatását. Az ő személyes közreműködése mellett alakultak még körök Szabadkán, Zomborban, Aradon, Szegeden, Kecskeméten. Ezek után szólította fel Eötvös József miniszter Türrt, hogy terjessze ki mozgalmát: alapítson országos népoktatási kört és a fővárosban is hozzon létre tanfolyamokat.

Közel két esztendei huzavona után jött létre a „Központi Népoktatási Kör” Pesten, melynek feladata volt a különböző vidéki helységekben alakult köröket összefogni, munkájukat irányítani és segíteni. A központi kör elnöke is Türr István lett, alelnöke Irányi Dániel. Irányi Dánielről érdemes megemlíteni, hogy két ízben is megpróbálkozott azzal, hogy a felnőttek oktatását állami feladattá tegye. „A felnőtt személyek elemi oktatásának előmozdításáról” törvényjavaslatot szerkesztett, de az országgyűlés meg sem tárgyalta. Két év múlva átdolgozva és kibővítve újra benyújtotta, ekkor megtárgyalták ugyan, elismerték igazságát és szükségességét, de törvényerőre nem emelték. Irányi és társai azonban annyit mégis elértek, hogy a „Népoktatási Kört” az állam — nem évenként, de rendszeres időközökben 5000 Ft,—tál támogatta, 1871-től a századfordulóig. Később ez a támogatás is megszűnt.

Az „Országos Népoktatási Kör” vidéken nem sok eredményt tudott felmutatni. A kezdeti lelkesedés után a vidéki körök egymás után oszlottak fel. A megindult tanfolyamok a látogatottság csökkenése, helyiség-hiány vagy a tanító áthelyezése, betegsége, esetleg elfáradása miatt szűnnek meg, de beszámol az egyik kör arról is, hogy a vidéken dúló kolera-járvány vetett véget az oktatásnak. így az országos kör 1875-ben felfüggesztette működését, vagyonát és megmaradt köreit átadva a „Budapesti Népoktatási Kör”-nek.

A Budapesti Népoktatási Kör évi jelentéseiben megtalálhatjuk az alakuló gyűlések, választmányi tagok felsorolását. Ezeknek részletes ismertetésétől azonban nyugodtan eltekinthetünk. Ehelyett sorra vesszük tényleges működésüket, az első évtizedek eredményeit és kudarcait. Mert ez a tanulmány nem követheti végig évről évre a Népművelési Kör történetét. Hiszen az első felhívás ebben az ügyben 1868-ban hangzott el, az utolsó jelentés pedig 1916-ról keltezett. Bizonyos, hogy az egyesület az első világháború végén szűnt meg, ötven esztendő történetét kellene tehát feltárnunk, küzdelmeiről, eredményeiről számot adnunk. Ez azonban az alapító Türr István szempontjából nem lényeges, hiszen az ő tevékenysége főleg az alapítás, célkitűzés éveiben számottevő.

Elsősorban Türr érdeme az, hogy — reálisan számot vetve a helyzettel — az analfabetizmus elleni küzdelmet tette a népoktatási körök főfeladatává. 1868-ban, a népoktatási törvény életbeléptetésének évében Magyarországon az analfabéták száma a lakosság 65,6%-a volt. Ez a felnőtt lakosság már nem nyert a kötelező iskoláztatással, ők már nem tanulhattak az elemi iskolákban. Ezért szervezett a népoktatási kör egyre több olyan tanfolyamot, ahol a felnőttek írni-olvasni tanulhattak és a számolás elemeivel is megismerkedhettek. Ilyen tanfolyamokat indítottak évről évre különféle iskolákban, laktanyákban, iparos-körökben, sőt a városi dologházban is.

185