A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtáraink néhány problémája

forgalmát, hogy csak az igen magasrendű, színvonalas munkának köszönhető, hogy a könyvtár mégis több mint ezer gyermeket vonz. Beiratkozott gyermekolvasói lakhelyét figyelembe véve megállapítható, hogy többségük a kerület Karinthy Frigyes úti része felől látogatja a gyermekrészleget, míg a XI. kér. Gellérthegy környéki gyermekeit a szülők a tér nagy forgalma miatt nem engedik a könyvtárba. A könyvtár másik korlátozó tényezője a szűk, kicsi gyermekkönyvtári helyiség, ahol nagyobb létszámú olvasót nem is lehet ellátni. Mindezek ellenére a könyvtár minőségi csoportos foglalkozásai biztosítják a gyönge, de az utóbbi hónapokban egyre erőteljesebben fejlődő könyvanyag mellett is a viszonylag kellő létszámú gyermekolvasót. Másik pozitívuma a könyvtárnak, hogy az iskolákkal tartott szoros kapcsolat eredményezi a csoportos foglalkozások közkedveltségét és az olvasólétszám várható fellendülését.

A jó könyvtári munka eredményeképpen hozhatunk példát arra még másutt is, hogy a viszonylag gyönge könyvanyag mellett magas létszámú közönséget láthat el a könyvtár, ha gondot fordít gyermekolvasóival való foglalkozásra. Pl.:

Kálvária téri könyvtár 18% könyvanyag 37% olvasó

Krisztina körúti könyvtár 13% „ 28% „

Füzér utcai könyvtár 16% „ 24% ,,

A példamutató csoportos foglalkozások és az egyéni foglalkozások kiemelkedő könyvtárpedagógiai eredményei mellett azonban nem menthetjük fel ezeket a könyvtárakat sem a gondosabb, tervszerűbb állományfejlesztési feladatok alól.

Jelenleg a hálózatban összesítve 25,2% gyermekolvasó részére 15,1% könyv van. 1958 utolsó negyedében statisztikailag kimutatva és felismerve a gyermekkönyvállomány elégtelen voltát, erőteljes állományfejlesztés indult meg. Feltárva a figyelmeztető statisztikai adatokat, a könyvtárvezetők az eddig egy-két példányos gyakorlaton túl, több példányban szerzik be a gyermekek számára az új kiadású könyveket. A könyvállomány fejlesztésére szánt összegnek 1957-ben még csak 14%-át fordították gyermekkönyvanyagra s hogy ezt a — gyermekkönyvtárakat kétségtelenül háttérbe szorító — hibát kikerüljük, 1959 január 1. óta a gyermekkönyvtárak számára megszabott összeggel kell a kér. kvtáraknak dolgozniok. Már az 1958-as év is javulást hozott a szerzeményezés területén, ti. az 1957-es 14%-kal szemben 1958-ban már 20% erejéig vásároltak könyvtáraink gyermekkönyveket.

A könyvállomány fejlesztése veti fel azú,^ nroblémát is, hogy a példányszámon és az állomány változatosságán túl, milyen fontos az esztéiptum elve. Gyermekkönyveink a kerületi könyvtárakban éppen a példányszám alacsony volta miatt igen elhasználódtak (forgási sebességük magas évenként 5,18), sem a higiénia, sem az esztétika szempontjából nem kielégítőek. Köztudomású, hogy könyvtáraink még nincsenek felszerelve fertőtlenítő készülékekkel, de túl ezen, a könyvek állapota, tisztasága nem megfelelő, nem csoda tehát, ha a szülők egy része idegenkedik a köz- művelődési könyvtár használatától és szívesebben vesz gyermeke számára tiszta, új könyveket. Az állományfejlesztés fontos feladata tehát, hogy ne csak az újonnan megjelent könyvek vásárlására terjedjen ki, hanem a meglevő, elrongyolódott, elpiszkolódott könyveket is fokozatosan kicserélje s ezáltal a könyvvédelemre való nevelést, a gyermekek ízlésének fejlesztését, szép, gusztusos könyvek kézbeadásával elősegíthesse. Ez és sok más probléma teszi sürgőssé a gyermekkönyvállomány vizsgálatát nemcsak összetétel szempontjából (tehát elemző vizsgálatot), hanem annak mennyiségi és minőségi szempontjai szerint is. Az elemző vizsgálat eredményeit külön tanulmányban tárgyaljuk majd. A már néhány könyvtárban lefolytatott vizsgálat eddigi tapasztalatai is olyan hiányosságokra hívták fel figyelmünket, amelyeken a példányszám megemelésével már nem tudnak könyvtáraink segíteni, hanem a könyvkiadásnak kell gondosabban és körültekintőbben ellátni gyermekeinket változatosabb könyvanyaggal. Figyelmeztetés számunkra pl. többek között az a tény, hogy az ismeretterjesztő irodalom csoportokra osztása által kitűnt, hogy könyvtáraink mindössze öt-hat-féle életrajzot, tíz-tizenkét féle útleírást, három-négyféle játékoskönyvet és két-háromféle gyermekeknek való sportkönyvet tartalmaz. Még a leggondosabb válogatás és a felnőttek könyvtárából áthozott, gyermekek számára talán alkalmas könyvekkel való kibővítés sem oldja meg az ismeretterjesztő könyvek gyarapítását. A könyvkiadás feladata, hogy gyerme168