A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Pelejtei Tibor: Egy kerületi könyvtár tiz éve

***

Ha belelapozunk a Könyvtár történetét tükröző, sárguló munkanaplókba, lehetetlen nem látnunk bennük egész népünk felemelkedésének 10 éves történetét. Lehetetlen nem látnunk, hogy a „fordulat évétől” ténylegesen milyen utat tettek meg Angyalföld dolgozói, és tegyük hozzá nyugodtan: a Könyvtár dolgozói. A munkanaplók első oldalain, 1950 elején könyvtárosaink még kétségbeesetten regisztrálják, hogy „nincs világítás, nincs fűtés”. És Császy Éva, Varsányi Erzsi ijedten panaszolják a tripoliszi vagányok újabb könyvtári rémtetteit, 1950 április 5.-i bejegyzés ismét egy ankét sikertelenségéről számol be.

— És ma?

Ma kék neon világít az Olvasó klub bejárata felett és túlfűtöttségről panaszkodik az irhabundában várakozó munkásolvasó. Az ajtón belépő fiatal férfi gondosan letörli cipőjéről a sarat, és nem is tudjuk, hogy talán ő ugyanaz, aki miatt egy pár éve még szorongva jött vasárnapi ügyeletre a könyvtáros. 1959 januárjában 120-an hallgatják meg Dezséry László előadását a „kultúrált magatartásról”. És közel 70 veterán jön el, egy találkozóra, hogy emlékeztesse a fiatalságot régi május elsejékre és 1919 dicső napjaira. Ugyanakkor egy munkásolvasó a József Attila szobor készítője és irodalma után érdeklődik. Egy másik kérésére az inkvizícióról szóló könyvek jegyzékét állítja össze a könyvtár tájékoztató szolgálata.

Természetesen még most is akad épp elég megoldatlan kérdés. Hiszen ez az első tíz év csak a kezdet ! De ez is sokra tanít. Ez is sokat mond, és új ösztönzést ad a könyvtár fáradhatatlan dolgozóinak e munkáslakta kerület népművelő, emberformáló munkájához.

Pelejtei Tibor

164