A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Király Lászlóné: Propagandamunka a kerületi könyvtárakban

ismerték. Sajnos azt még nem minden könyvtárban honosították meg, hogy előre figyelték volna a vitára kerülő művek, olvasását, vagy tervszerűen előre olvastatták volna a tervbe vett műveket, s az ankétokra elsősorban azokat az olvasókat hívták volna meg. Pedig ez az eljárás feltétlenül emelte volna a viták színvonalát. Ezért különösen üdvözölni lehet a 8-as könyvtár módszereit, ahol a Szabó Magda író-olvasó találkozója előtt már hónapokkal előre elkezdték külön füzetben feljegyezni az írónő műveit olvasók nevét és címét, azzal a céllal, hogy a találkozóra elsősorban ezeket az olvasókat hívják meg.

Nagyon hasznosnak bizonyultak azok az irodalmi előadások és ankétok, melyek egy-egy aktuális irodalmi — tartalmi vagy formai kérdéssel foglalkoztak. Többek között „Beszélgetés az új magyar irodalomról” (11, 25, 29-es könyvtárakban), „Beszélő könyvek” (22-es), „A Könyvhét könyveiről” (2, 10, 24), „Irodalmi életünk a felszabadulás után” (25, 26), „Szovjet katona a magyar irodalomban” (19), „Szerelem a magyar költészetben” (24, 26), „Irodalom és közönség” (2), „Partizán hősök a szovjet irodalomban” (42), „Szerelem, költészet, ifjúság” (24, 26, 34, 35, 39), „Irodalom, valóság” (38), „Giccs és ponyva” (2, 23), „Költők a hazáért” (24), „A felszabadulás utáni magyar líra” (25), „Költők a forradalomban” (11), „író és élmény” (28), „Szocialista realizmus a magyar irodalomban” (10), „Irodalmi pályázat” (38), „Nemes irodalom és ponyva” (26), „Induló balra” (36) és a „Megfilmesített regények” a (30) könyvtárban. Ezek közül különösen nagy érdeklődést keltettek azok az előadások, melyek a mai magyar irodalom egy-egy problémájáról, a ma, illetve a közelmúlt irodalmi ábrázolásáról szóltak. A fiatalok körében nagy sikere volt a „Költők a szerelemről” c. több könyvtárban megtartott előadásnak.

Általában sok helyen uralkodik az a nézet, hogy a költészet kevésbé érdekli az embereket, mint a próza. Ennek természetesen reális alapja is van. így sok esetben nemcsak a kölcsönzésben kerül háttérbe a versek ajánlása, hanem az előadásoknál is mellőzik a verses témákat. Pedig tapasztalatból tudjuk, hogy bár sokan vannak, kik nem szeretnek verset olvasni, de azoknak a száma lényegesen kevesebb, akik hallgatni sem szeretik. A költészetről tartott — versekkel illusztrált — előadások tapasztalatai mutatják, hogy sok esetben nagyobb élményt jelent az ilyen előadás a résztvevők számára, mint bármely próza.

Nem titok, hogy előadásainkkal és irodalmi vitáinkkal többek között az a célunk, hogy bizonyos művek, bizonyos irodalmi kérdések iránt felkeltsük olvasóink érdeklődését. Könyvtárosainknak az a tapasztalata, hogy minden ilyen alkalom után rendkívül megnövekszik a szóbanforgó író művei iránti érdeklődés.

Már több helyen utaltunk a gyermekek részére tartott előadásokra és ankétokra. Mégis szükségesnek tartunk néhány szót szólni a gyermekrendezvények egy, már régebben is ismert, de ebben az évben különösen elterjedt új típusáról, az irodalmi fejtörőkről. Ismeretes, hogy ennek rendkívül hasznos eredménye a szórakoztató élményen túl az a sok-sok értékes ismeret, amit a gyermekek egy-egy ilyen fejtörő alatt szerezhetnek. A leggyakoribb témák: „Tréfás irodalmi vetélkedés”, „Vidám fejtörő”, „Törd a fejedet”, „Fejtörő bajnokság”, „Most légy okos Domonkos”, „Irodalom, történelem”, „Ismerd meg hazádat” stb. voltak.

Bár eddig sem volt ismeretlen, mégis csak ebben az évben terjedt el a gyermekek körében a „Dupla vagy semmi” irodalmi társasjáték. A gyermekolvasók rendkívül nagy élvezettel és nagy számmal vettek részt ezeken a játékokon, amire nemcsak az ambicionálta a gyermekeket, hogy nyerni is lehetett (a győztesek között díjakat osztottunk ki), hanem a virtus is, hogy felkészültségüket megmutassák s ezáltal az iskolák közötti versenyekben saját iskolájuk győzelmét elősegítsék.

A gyermekkönyvtárak rendezvényeinek legnagyobb tömegeket vonzó formája a diafilm vetítéssel egybekötött mesedélutánok voltak. Ezeket valamennyi könyvtár rendszeresen szervezte. A mesét gyakran előadóművésszel mondatták el, például: a 14-es könyvtárban Demján Éva, a 24-es könyvtárban Surányi Ibolya, a 13-as könyvtárban Szász Eta. Sok helyen ma már a diafilmet hanglemezzel kísérik. Egyre gyakoribb az is, amikor maguk a könyvtárosok mesélnek a gyermekeknek. Több helyen a kerületi Tanács segítségével keskenyfilmet is forgattak.

Említésre méltóak voltak még a hagyományos „Télapó” ünnepségek és a téli gyermekműsorok. Ezek közül kiemelkedett az 1-es könyvtár „Csipkerózsika” mesedélutánja gyermekszereplőkkel és díszletekkel.

151