A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban
4. A könyvek forgási sebességénél jellemzőbb az igényekre az előjegyzés. Míg a forgási adatokból csak arra tudunk következtetni, hányán vették kölcsön a könyvet, az előjegyzésekből az is megállapítható, hányán akarták a könyvet kikölcsönözni. Ilyen módon elsősorban az azonnal ki nem elégített igényeket mutatják az előjegyzési lapok. Természetesen az előjegyzési lapokban nem mutatkozik minden igény már csak azért sem, mert a még meg nem jelent, vagy a könyvtárban meg nem levő könyvekre a könyvtárak nem vehetnek fel előjegyzést, de azért sem, mert nem minden olvasó él az előjegyzés lehetőségével. Hogy mennyire csak az olvasók kis százalékának jelent az előjegyzés előnyt, bizonyítja a 8. sz. kerületi könyvtár példája. Ebben a könyvtárban 1958-ban több mint ezer előjegyzést vettek fel. Amikor megvizsgáltuk, kik élnek az előjegyzés jogával, azt tapasztaltuk, hogy igen sokszor szerepelnek ugyanazok a nevek. Pontosan: 1006 előjegyzési lapot 551 olvasó állított ki. 3407 olvasó közül tehát az olvasók 16%-a élt ezzel a lehetőséggel, természetesen nem egyforma mértékben. Van olyan olvasó, aki egy év alatt 31 előjegyzést adott le a könyvtárban és mások csak egyetlen egyszer vették igénybe ezt a módszert. A legtöbbször előjegyző 30 olvasó adatait megvizsgálva azt láttuk, hogy öreg és fiatal, diák és háztartásbeli, kisiparos vagy tanár egyaránt jegyez elő könyveket, mert ilyen módon tudja biztosítani, hogy az igényelt könyvet előbb vagy utóbb, de elolvashatja. Nem volna lehetséges, hogy sokkal több előjegyzést vegyenek fel a könyvtárak, mert ez igen sok adminisztrációs és főleg könyvfigyelési feladatot hárítana rájuk. De talán szélesebb körben lehetne ezzel az eszközzel az igények jobb kielégítését szolgálni. Ami a kérdés másik oldalát, az előjegyzésekben megmutatkozó igényeket illeti, erre vonatkozólag a 26. sz. kerületi könyvtár vezetőjének, Gönczi Imrének jelent meg cikke a Könyvtáros 1958. 12. számában. Eszerint egy év alatt 2611 előjegyzést vettek át. Ezek az előjegyzések és az előjegyzésekről szóló értékelés is az új ízlés alakulásáról, az új és a régi harcáról tanúskodnak. Mint a cikkíró írja, csak az előjegyzések alapján nem lehet teljesértékű képet kapni sem az olvasói igényekről, sem az olvasás színvonaláról, de „adnak figyelmeztető jelzéseket, nevelési és gyakorlati feladatokat.” 5. A Könyvtárosnak ugyancsak 1958. 12. számában „Mit olvasnak a délbudai olvasók?” címmel Uray Béla, a XI. kerületi könyvtár vezetőjének jelent meg cikke. Ebben igen érdekesen összesíti az igénykutatás két eszközét, a könyvek forgási sebessége és a könyvek előjegyzése együttes elemzését. Azt vizsgálta, melyek a leginkább agyonolvasott könyvek, egy-egy könyv hány példányban van meg, mennyi idő alatt, összesen hányszor volt kikölcsönözve és van-e rá előjegyzés. Statisztikai adatszolgáltatásunk rendszere szerint csoportosította a szépirodalmat és ismeretterjesztő irodalmat is. A három, illetve annál kevesebb évi figyelési idő helyesnek mutatkozik és az imponáló számok kulturális forradalmunk beszédes bizonyítékai. Azt írja Uray elvtárs, hogy a vitát, amely az olvasás irányításának problémája körül folyt, az élet eldöntötte. Mondhatjuk is ezt, ha az élet alatt magunkat, a gyakorló könyvtárosokat értjük és az olvasókat, akik naponta százan és ezren kérik a könyvtárostól a jót, a szépet, az igazát, ami szórakoztatja, ami formálja, ami segíti őket eligazodni az új életben. Ezt a felsorolást bárki megnézheti keleten és nyugaton, az életet gazdagító, nemes, ha úgy tetszik tendenciózus irodalmat lát itt, a legtöbbet olvasott, a leginkább igényelt művek között. Ezt kell hát ma ajánlani és igen, merjük kimondani, ezt ajánljuk is ma. És ha ebben a felsorolásban szerepel is Sagan kisasszony műve, nem kell megijedni, mert ugyanitt látjuk Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot c. könyvét is, amelyből két példány egy év alatt 35 olvasónál volt, és a vizsgálat idején is 3 ohmsó előjegyzéséről számolhatott be a cikk szerzője. Itt is, mint a 26-os könyvtárban, mint ahogy az egész budapesti közművelődési hálózatban folyik a harc az újért. Az új oldalán áll azonban nemcsak a könyvállomány túlnyomó többsége, mellette áll a könyvtárosok tábora s mellette áll az olvasók egyre nagyobb része is. Az igénykutatás különböző módszereivel feltárt eredmények ezt bizonyítják s azért is, mert ez a tudat biztonság- érzettel tölti el a harcban résztvevőket, van szükség rendszeres igénykutatásra és az igénykutatás eredményeinek rendszeres feltárására. Ebből a szempontból van jelentősége és ezért tekintjük mind Gönczi Imre, mind Uray Béla cikkét példamutatónak, s tartanánk helyesnek, ha minél több kerü140
