A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban

a ténylegesen kikölcsönzött könyvek összetételét elemzi és ebből von le következtetést. És ebből a szempontból tartjuk jelentősnek Geréb Lászlóné és munkatársainak már idézett tanulmányát az új magyar irodalom olvasásáról a kerületi könyvtárakban. „Azáltal kívánjuk az olvasók érdeklődésének mértékét, jellegét bemutatni, hogy felsoroljuk, kik a mi könyvtáraink olvasói, mit olvasnak s az olvasott könyvek hogyan oszlanak meg műfaj, illetve tárgykör szerint” — írják a tanulmány készítői. Helyes törekvés ez és reméljük, hogy ha néhány év múlva megismételjük a felmérést, az összehasonlítás erejével tudjuk majd bizonyítani a fejlődést. 1955-ig a tanulmány adatai szerint az új magyar irodalom s ezen belül az új, a mai életünket ábrázoló művek is széles érdeklődést váltottak ki s mindez tulajdonképpen alapját jelentette annak az ízlésbeli változásnak, amelyet napjainkban is tapasztalunk. Arról van ui. szó, hogy amíg az 1950-es évek elején alig- alig olvasták új magyar író művét, 1955-re ez a helyzet megváltozott, ma pedig már általános sikerről számolhatunk be. Amikor 1958-ban a könyvtárak állományának kihasználtságát vizsgáltuk, megállapítottuk, hogy az új magyar irodalom ma a legnépszerűbb kategóriák közé tartozik, s hogy sok helyen az új magyar irodalom forgalma meghaladja a régi magyar irodalom kölcsönzésének arányát. Annál fokozottabb az írók felelőssége, de a könyvtárosoké is, akik az elkészült művet kézbe adják s akik az igény alakulására hatással voltak eddig is és lesznek a jövőben is.

Az igénykutatás érdekében 1957 februárjában hat kerületi könyvtárban mértük fel a kölcsönzés adatait s egyetlen kérdésre igyekeztünk olvasóinktól írásos választ kapni: milyen könyvek beszerzését javasolja a könyvtárnak? Erre a kutatásra azért volt szükség, mert az ellenforradalom hatása alatt teljesen kusza kép alakult ki a valóságos igényt illetően: így pl. egyes kiadók terveiből s néhány kissé megzavart könyvtáros véleménye alapján már-már olyan nézet kezdett kialakulni, hogy Magyarországon nem lehet szovjet könyvet kölcsönözni, hogy csak dekadenciát sugárzó, vagy bestseller irodalomnak van sikere. Kialakult olyan vélemény is, hogy ami a könyvkiadásban megjelenhet, azt a könyvtárban is kölcsönözni kell, mert arra van igény. Egyáltalán az igény misztifikációjával, mint az ellenforradalmi behatás egy jelenségével minduntalan találkoztunk és ez ellen csak tényekkel, adatokkal lehetett harcolni.

E felmérésből kiderült, hogy a 2000 olvasó közül, akik egy héten belül hat könyvtárba látogattak és 6291 kötet könyvet kölcsönöztek, mindössze 149 olvasó válaszolt a feltett kérdésre, közöttük a 25 középiskoláson kívül a legnagyobb számban munkásolvasók válaszoltak, szám szerint 23-an. Tehát az olvasók viszonylag kis száma élt a véleménynyilvánítás lehetőségével, de azok viszont igen bő listáját adták a kívánt könyveknek, volt olyan olvasó is, aki 20—30 címet sorolt fel. Néhány olvasó csak tárgykörében határozta meg a kívánt irodalmat. Pl. történelmi tárgyú műveket több olvasó is kér. 18 éves munkás, 54 éves munkásnő stb. — s ez megegyezik a történelmi tárgyú regények általános sikerével is. „Híres külföldi társadalmi regényeket” kér egy 61 éves tisztviselő. „Humoros és vidám könyveket” 44 éves munkásnő. „Jó szerelmes regényt, ami egy idős asszonyt érdekel”, 83 éves háztartásbeli. „Kalandos ifjúsági könyveket” 14 éves ált. isk. tanuló. „Könnyű szórakoztató regényeket” 51 éves munkás. „Több magyar klasszikust” 26 éves tisztviselő. „Realista és tanítóregényt” 40 éves munkás. „Nyugati új történelmi könyveket” 18 éves gimnazista. Az igények között szerepeltek az értékes, színvonalas irodalom legjobb képviselői, többek között olyanok is, akiknek művei a kiadói politika szűkkeblűsége miatt hosszú ideig nem voltak megfelelő mértékben elérhetők. Pl. Babits, Kosztolányi, Németh László — külföldiek közül: Hemingway, Hugo és mások. Ez az ellenforradalmat gyorsan követő vélemény- kutatás ugyanakkor, mint ahogyan vártuk is, tükrözte az ellenforradalom nyomait. Nem lehetett hatás nélkül az a hírlapi és általános sajtóhangulatkeltés, amely az „indexre tett könyvekkel” foglalkozott. Sok kívánság nyilvánvalóan ennek a befolyását mutatja. Innen is fakad sok Herczeg, Harsányi, Gulácsy, Erdős Renée, Cronin, Bromfield utáni vágy — bár valószínű, hogy e szerzők műveinek az antikváriumokba való kikerülése és a zugpiacokon úgyszólván szabad terjesztése is megtette a maga hatását. Ha okozott is némi megdöbbenést a színvonaltalan ponyva igénylése, nem értékelhetjük túl ennek jelentőségét, hiszen az igények ilyen kutatása, amely csak a kielégítetlen igények feltárására törekszik, feltétlenül mutat bizonyos torzulást. Ha elhittük, hogy 1936- ban a 9. sz. könyvtár olvasói nem igényük ellenére olvastak jót is a kerületi könyvtárban, el kell hinnünk ezt 1957-re vonatkozóan is. Miközben el nem hanyagolható mértékben jelentkezett a

137