A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Zoltán József: Különgyűjteményeink időszerű és távlati feladatai
Vészkiáltásaink felettes szerveinkhez olyan rendelet kiadása iránt, amelynek értelmében a kerületi tanácsok és fővárosi intézmények kötelesek lettek volna nyomtatványaik két példányának beszolgáltatására, hosszú éveken keresztül pusztába kiáltott szavak maradtak. Ebben a tekintetben csak az 1958. év hozott döntő javulást, amikor az Országos Széchényi Könyvtár tárolási nehézségei miatt átengedte számunkra egyik kötelespéldányát a kisnyomtatványokból, majd 1959- ben Veres József VB elnök adott ki kérésünkre rendelkezést, amely fenti módon kötelezte a főváros intézményeit kiadványaik beküldésére. Már az Országos Széchényi Könyvtár előzékeny gesztusa is jótékonyan éreztette hatását a kisnyomtatvány-gyarapodás terén, amely így alakult: Év Gyarapodás Állomány 1955 ............ 1 628 88 314 1956 ............ 8 39 89 153 1957 ............ 1 835 90 988 1958 ............ 6 465 97 453 Az ugrásszerűen megnőtt kisnyomtatvány-gyarapodás örvendetes, magunk által is kívánt eredménye, amely a jövőben, remélhetőleg még fokozódni is fog, a feldolgozás és tárolás problémáit veti fel. A nagy és — szerencsére — egyre nagyobb tömegben ömlő kisnyomtatvány-anyag, amely számszerűen már elérte a 100 000 darabot, mind feldolgozás, mind tárolás szempontjából komoly feladat elé állítja könyvtárunkat. A feldolgozás — katalogizálás és osztályozás — megfelelő könyvtároslétszám nélkül lehetetlen. Már pedig a jelenlegi és véleményünk szerint helyesen teljességre törekvő, tehát válogatás nélküli kisnyomtatványgyűjtés a jövő szempontjából olyan értékekkel, olyan megbecsülhetetlen kultúrtörténeti adalékokkal gazdagítja gyűjteményünket, amelyekről a könyvtár éppen a kutatás érdekében nem mondhat le. Más a tárolás kérdése, amely szorosan kapcsolódik könyvtárunk „kinőtt” épületének problémájához. A nagy tömegű kisnyomtatvány elhelyezése nem éveken, de hónapokon belül lehetetlenné válik; remélhető azonban, hogy ez a kérdés a Reviczky utca 3. sz. alatti épület könyvtárunkhoz csatolásával megoldódik. Ugyanakkor az értékes, különösen régi kisnyomtatványanyag egyenkénti átlátszó műanyagborításáról is kell gondoskodnunk, hogy a levegő, por, napfény, nedvesség káros behatásaitól megóvjuk, de egyúttal a kutatás és használat számára is hozzáférhetővé tegyük a legértékesebb darabokat is. Mintegy 15 000 darabból álló plakátgyűjteményünk még élesebben veti fel nemcsak a létszám, hanem a helyszűke problémáját is. Terjedelmességüknél fogva tárolásukhoz 100x120 cm-es szabványalumíniumtepsik szükségesek, amelyekből szekrényeket lehet kiképezni — de ezeknek az elhelyezéséhez is hely kell. A plakátanyag megóvását, időtállóvá tételét a legjobban a vászonra- kasírozás biztosítja; a kasírozott plakátanyag — és csak az — alkalmas kiállítások számára is. A helytörténeti dokumentációs anyag integráns része a kép: metszet és fénykép egyaránt. Több száz darabból álló értékes metszetgyűjteményünket felettes hatóságaink intézkedésére 1950-ben át kellett engednünk a Fővárosi Történeti Múzeumnak, ahol ennek következtében számos duplumot tárolnak. Elképzelésünk és távolabbi terveink szerint a Fővárosi Történeti Múzeum metszet- és képanyagáról is készíttetünk fényképmásolatot, hogy ezzel is kiegészítsük és lehető teljessé tegyük immár egy év óta erőteljes ütemben gyűjtött egyéb dokumentációs képanyagunkat. Ez a néhány éven belül több tízezer darabot számláló képgyűjtemény, kiegészítve készülő budapesti képkatalógusunkkal, olyan egyedülálló kincsesbánya lesz olvasóink számára, amilyennel egyetlen nagy város könyvtára sem rendelkezik. Legújabban rátértünk színes budapesti dia- pozitívek beszerzésére is, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy dokumentációs feladatokon túl, könyvtárunk magasszintű közművelődési céljait is szolgálják. A legnagyobbszabású és legtöbbrétű munka a feltárás terén vár Budapesti Gyűjteményünkre. 110
