A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

A BUDAI KÖNYVTÁR EGYESÜLET TÖRTÉNETE (1891—1919)

. . szép a rang és minden földi pompa, Boldog, ki gyűjthet kincseket halomba,

Okos, ki buzgón házakat szerez,

Földet javít, vagyont megkétszerez . . .

De az gyűjt legtöbb és legszebb vagyont, Babérodat annak fejére fond,

Annak legyen megáldva minden lépte,

Ki könyvet juttat milliók kezébe!

(Ábrányi Emil: „A könyv.”)

Ezekkel a szavakkal köszöntötte Ábrányi Emil, az akkor már ismert költő a Budai Könyvtár Egyesületetet 1893 március 4-én megalakulása után másfél évvel, első nyilvános hangversenyén . . . Bizonyára szép tapsokat, lelkes ovációt kapott érte az egybegyűlt hölgyektől és uraktól, kiknek pontos névsora megtalálható a Budai Hírlap másnapi számában . . . A hölgyek és urak később elfogyasztották az alkalomhoz illő vacsorájukat és ropták a táncot a budai Fácán fogadó különtermében hajnalig. — Koncsek Lajos fővárosi tanító és Jurmann (Jurányi) Győző joghallgató, az egyesület két könyvtárosa pedig bizonyára aggódó szívvel találgatta a várható jövedelem nagyságát és számítgatta, hány új könyvre, folyóiratra telik a nagyérdemű közönség áldozatkészségéből. . .

Mindebből kitűnik, hogy a Budai Könyvtár Egyesület ekkor még nem tartozott a legjobban megalapozott, kellően dotált intézmények közé. Minden jószándéka ellenére nemigen szolgált még rá a költő dicsérő szavaira. Társadalmi egyesület volt, jobbára kisemberek — tanítók, állami tisztviselők, iparosok — lelkesedése hozta létre ; ez a lelkesedés volt minden tőkéjük, alapítványuk, — dicséretükre szolgál, hogy jól gazdálkodtak véle.

Hivatalos helyiségüknek a „székesfőváros nemes gondolkozású tanácsa” a Toldy Ferenc utcai elemi népiskola egyik termét engedte át, és ők ebben a teremben 1895 jan. 1-ig (az első évkönyv megjelenéséig) 3783 kötet könyvet, 1028 füzetet gyűjtöttek össze és kölcsönöztek ki 466 olvasójuknak. Bizony, csekély számok ezek, de még sem szabad elnézően mosolyogni felettük•_ egy dolog mindenesetre kiviláglik belőlük és a már idézett első jelentésből: az egyesület alapítói tudták, mit akarnak és nem sajnáltak időt, fáradságot céljuk elérésére.

„Boldogult Trefort Ágoston volt az, ki az iskolák mellett a népkönyvtárak felállítását annak idején oly melegen szorgalmazta; mert az iskolából kikerült köznépnek módot és eszközt kell nyújtani, arra, hogy az iskolában szerzett ismereteiket megszilárdítsák és kibő- víthessék; oly hasznos olvasmányokat kell nekik nyújtanunk, melyek helyesen szórakoztatva gondolkodás módjának finomítására, kedélye s jellemének nemesítésére s hazafias érzelmeinek ébrentartására szolgáljanak.” — írja Koncsek Lajos titkár.

87