A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

polgárának, mert az 1751 november 18-án tartott tanácsülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint maga a városi tanács ajánlotta fel neki a polgárjogot „proprio motu und gratis”. 1774-ben ő újíttatta meg saját költségén a (,,suis gravissimus sumptibus pie ac decorose restauravit”) a Szervita téri Mária szobrot.43

Ettől kezdve gyors egymásutánban tűntek el a tér dunai oldalán álló földszintes házak, hogy helyet adjanak a két-, három és még többemeletes házaknak, a századforduló után az öt-hatemeletes üzletpalotáknak. Ezek közül jelentőségben kétségkívül messze kimagaslik az 1912-ben épült ún. Rózsavölgyi ház (ma Martinelli tér 5. sz.): Lajta Béla alkotása. A szá- zadeleji magyar városépítészetnek ez a kiváló képviselője bátor kezdeményezéssel szakított az elburjánzott szecesszió ízléstelen formanyelvével és nagyszabású műveivel: a Szabó Ervinnek egy korszerű fővárosi könyvtárról alkotott elképzeléseit a modern építőművészet nyelvére lefordító Városi Nyilvános Könyvtár, továbbá egy új Nemzeti Színház és új Városháza — sajnos — meg nem valósult terveivel, az Erzsébetvárosi Takarékpénztár, a Vas utcai kereskedelmi iskola és nem utolsó sorban a Szervita téri Rózsavölgyi ház valósággá vált megalkotásával úttörője lett az új magyar építészeti stílusnak. Ez a belvárosi bérház a maga rózsaszínbe játszó fehér pirogránit homlokzatával, a nagy felületeket vízszintesen taglaló, geometriai egyszerűségű elemeivel, az udvari részen pedig a vasrácsozat „kellemes futamaival”, a barna faltömegekbe rajzolt fehér ablaknégyszögekkel megvalósította azt az eszményt, amelyre a kapitalista nagyváros polgára vágyott.44 Bierbauer Virgil Lajta Béla főműveiben, a Rózsavölgyi-házban is, a korszerű építészet első hazai megvalósulását látja, jelentőségüket pedig európai mértékkel mérve is igen nagynak tartja, mint olyanokat, amelyek nem egy tekintetben évtizedekkel megelőzték az európai építészet számos alkotását.4''

Ez a magyarázata annak, hogy a közel 50 éve épült ház még ma is „modern” hatást

kelt.

* *

*

A fentiekben csak néhány jellemző mozzanatot ragadtunk ki a két és félévszázados belvárosi tér gazdag múltjából, csak néhány nevezetesebb épületére hívtuk fel a figyelmet. Ma a tér területe többszöröse a régi kis, intim hatású egykori szervita-piacnak: a „korszerű" hadviselés részben, vagy egészben földig rombolt egy sor házat, amelyek nemrég még féltőén ölelték körül a kis teret. Az egykori házak mögött tűzfalak merednek az égnek. De helyükön már park és pázsit zöldéi, annak jeléül, hogy az élet megy tovább a maga útján. A Martinelli tér, amelynek története egy kicsit Budapest története is, folytatja annak a városnak életét, amelybe évszázados gyökereket eresztett.

Zoltán József

Jegyzetek

1 Gerő László : A Szervita-tér. 111. = Budapest, 1947. p. 60.

2 Schmall Lajos : Budapest közterein álló vallásos jellegű szobrok leírása és története, p. 151. (Kézirat a Főv. Szabó E. Kvtárban.)

3 Uo. p. 153—156.

4 „Ist bewilligt, jedoch dass solcher Platz, wie abermalen, auch künftig allerzeit frey und ungebauter verbleibe, ausser wann zur Ehre Gottes eine Säule darauf kommen sollte.” Pestvárosi tanácsi jegyzőkönyv, 1726 május 21. Id. Rokken Ferenc : A szerviták belvárosi telkei. = História, 1932. No 1—4. Pestbudai Emléklapok p. 74—75.

5Schmall Lajos: Budapesti krónika 1686—1873. p. 32—33. (Kézirat a Föv. Szabó E. Kvtárban.)

6 Schmall Lajos: A pesti régi városháza története, Bp., 1901. p. 44.

7 Uo.

8 Némethy Lajos: A pesti főtemplom története. 1. köt. Вр.ДвЭО. p. 290—291.

9Schoen Arnold: A pesti szervitatéri Mária

szobor. = Tanulmányok Budapest múltjából,! 111. 1934. p. 157—164.

10Schmall Lajos: Budapest közterein álló vallásos jellegű szobrok leírása és története, p. 158.

11A szervitatéri Mária szobor. 111. = Magy. Építőműv. 1943. p. 46.

12 Némethy Lajos i. m. p. 327. s köv.

13 A naplórészletet a szerviták Diariuma alapján teljes egészében közli Némethv Lajos i. m. p. 314—324.

14 Uo. p. 336.

15 Gerő László i. m. p. 62.

16 Zoltán József: A Rókus kórház ünnepélyes megnyitása 1798 május 28-án. = Z. J.: A 18. századi Pest-Buda ünnepségei, szórakozásai, szo118