A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
koztam a tájékoztató szolgálat valamilyen formájú propagálásával. * Pedig a tájékoztató szolgálat minden könyvtár természetes feladata. Választ kell adni minden kérdésre. — Nem formális választ! Inkább késsen válaszunk, de az alapos és jó legyen. Sok könyvtárunk jogosan hivatkozik — a tájékoztató szolgálat hiánya esetében — dolgozóinak kis létszámára és a nagy forgalomra. Igen — tényleg úgy látszik, hogy napi 150—200-as kölcsönzés mellett nem lehet lelkiismeretes tájékoztatással szolgálni olvasóinkat. Mégis — amint a gyakorlat mutatja — nincs lehetetlen ebben a feladatban sem. Mert ha a kérdéseket feljegyezzük, a könyvtáros egy-két nap alatt a kézikönyvtárból, vagy külső segítséggel megfelelő választ tud adni. A felsorolt példák pedig mindenki előtt bebizonyítják, hogy a Szabó Ervin Könyvtár dolgozói között már igen sokan megértették e feladat fontosságát. Hogy mennyire téves felfogás az, hogy a tájékoztató szolgálat csak a nagykönyvtárak irodalom-kutatási munkáját jelenti, bizonyítja az a sok kérdés, mely befut a kerületi könyvtárakba. És az a sok válasz, melyet könyvtárosaink adnak nap-nap után a kölcsönzési munkájuk közepette. „Köszönjük a tájékoztatást” hálálkodnak olvasóink, akik felvilágosítást kaptak kérdéseikre, melyek talán már napok óta nem hagyják nyugton, melyek segítenek problémájuk megoldásában. Sokszor csak apró-cseprő dolgok, de a megoldás nekik felér egy kutató részére megoldott feladattal. Ahol már jól működik tájékoztató szolgálatunk, tovább kell azt fejleszteni. Példa és igény van elég. A társadalmi fejlődés növekvő szükséglete ez. A többi kerületi könyvtárnak a jövőben egyre inkább meg kell oldania a tájékoztatási feladatát, ha teljes egészében be akarja tölteni hivatását. Pelejtei Tibor 86
