A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
2. Irodalomkutatás a) Gyors bibliográfiai tájékoztatás b) Részletesebb bibliográfiai tájékoztatás. Most nézzük meg részletesen, hogy a Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi 19. sz. Könyvtárában és még egy néhány hasonló nagyságú (20—30000 kötetes) kerületi könyvtárban, a fenti felosztási forma sorrendjében milyen a tájékoztató munka? És mi a megvalósítás feltétele ? 1) Felvilágosítás és figyelőszolgálat. Tulajdonképpen minden könyvtár végez fel- világosító munkát, mert ez az alapja a kölcsönzésnek. Az olvasónak ismernie kell a könyvtár használatának módjait. Nemcsak a kölcsönzés szabályait, hanem azt is, hogy mit nyújt számára a könyvtár. Hogy bizonyos feltételek mellett könyveket, folyóiratokat olvashat, úgy szórakozása, mint speciális érdeklődési köre kielégítésére. Feltétlenül tudnia kell a tájékoztató szolgálat létezéséről is. Sok könyvtárunkban mondják el az új beiratkozóknak, (sőt a 19. sz. könyvtárban nagy tábla is figyelmezteti a belépőt) — hogy itt szervezett felvilágosító és tájékoztató szolgálat működik. Ki van írva továbbá, hogy: „Forduljon segítségért irodalmi, vagy bármilyen tárgyú kérdésével a könyvtárhoz. Megfelelő irodalmat vagy szóbeli tájékoztatást kap a személyesen vagy írásban beadott kérdésekre.” Milyen kérdések és milyen válaszok fordulnak elő felvilágosító munkánkban? A könyvtár működésével kapcsolatos technikai jellegű kérdéseknél megismertetjük az olvasót azokkal az eszközökkel, melyeknek segítségével tájékozódni tud a könyvtárban. Vagyis a használati szabályzattól kezdve a katalógusban, bibliográfiákban való tájékozódásig minden e felvilágosító munka része. Az utóbbi időkig nyomtatott „Útmutató ”-t is tudtunk adni olvasóinknak. Ez a szabályokon és az Egyetemes Tizedes Osztályozás alapján álló raktározási útmutatón kívül a kerületi könyvtárak helyéről, kötetszámáról és gyűjtőköréről is tájékoztatott. (Kár, hogy elfogyott és még nem készült el újabb kiadása!) Több könyvtárban külön kis röpcédula segít a kölcsönzési idő, a könyvek megosztásának propagálásában. Vagy mint a 19. sz. könyvtárban a tájékoztató szolgálat és a folyóiratok propagálásához. Ezek a felvilágosító feladatok természetesen egymásba olvadnak a könyvtári propaganda munka feladataival. A lényeg az, hogy magáról a tájékoztató szolgálatról is kell „tájékoztatni” olvasóinkat. És az, hogy a beiratkozó szinte megérezze, hogy a könyvtárban segítségére vannak, törődnek vele. Ezzel megnyerjük bizalmát, szívesen jön kölcsönözni. A következő lépés pedig már az, hogy igénybe veszi a tájékoztató szolgálatot és elfogadja tanácsunkat, irányításunkat. A felvilágosítás másik formája az adatszolgáltatás. A kérdések zöme irodalmi vonatkozású. Szerzőkről, könyvcímekről érdeklődnek. Amire a könyvtáros katalógusai segítségével ad választ. Már ritkább az olyan kérdés, mely írói álnevek felfedését, azonos nevű szerzők megkülönböztetését akarja tisztázni. Sokszor viszont szinte találós kérdést tesznek fel könyvtárosainknak megoldásra, amikor egy-egy verssorból, vagy rövid tartalmi részletből kell megállapítani a mű szerzőjét és címét. Ilyenkor a könyvtáros memóriája segít, vagy az olvasó böngészi át a könyvtáros által javasolt műveket. Ilyen természetű feladatok sikeres megoldása csak jól képzett, művelt, olvasott könyvtáros esetében képzelhető el. Például a Vili. kerületi 9-es sz. könyvtár vezetője egy-két mondatból megállapította a keresett könyvet. Persze ez szerencse dolga is, mint ahogy a 19. sz. könyvtárban történt. Egy olvasó kért egy könyvet, amelyet a rádió ismertetett és amelyről csak annyit tudott, hogy írójának neve Sz.-el kezdődik. Megkapta a keresett könyvet, mert a könyvtáros is hallotta a rádió ismertetését Szeberényi új könyvéről. Az V. kerületi 14. sz. könyvtárhoz sok diák fordul idegen szavak tisztázásának kérdésével. A XV. kér. 29. sz. kér. könyvtárban pedig a könyvtárvezető sokszor már úgy érzi magát, mint vidéken egy tanító. Sok és különféle kérdéssel fordulnak hozzá és főleg sokat adnak véleményére. Úgyszólván minden könyvtárunkban gyakori az ilyen adatszolgáltatás. Érdemes volna statisztikát vezetni róla, ha nem is a kérdéseket, de legalább a megválaszolt kérdések számát rögzíteni. Ezért írom, hogy „megválaszolt”, mert sajnos az is előfordul, hogy a könyvtárosnak „nincs ideje” kielégítő választ adni a kérdésre és elintézi olvasóját egy „nem tudjuk”-kal. Reméljük, ez nagyon ritka eset. És ha abban a pillanatban a nagy forgalom miatt tényleg lehetetlen foglalkozni a feltett kérdéssel, bizonyára később lehet, sőt kell rá időt szakítani! 82