A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
A KERÜLETI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁRAK ISME RETTE R JES ZTÖ ANYAGÁNAK ÁTSZAKOZÁSÁRÓL 1955 februárjában határozta el a Szabó Ervin Könyvtár Módszertani Osztálya, hogy megkezdi a kerületi könyvtárak ismeretterjesztő anyagának a Szabó Ervin által alkotott szakrendszerről az ETO-ra való átszakozását. Ez igen komoly vállalkozás és a munka még ma sem fejeződött be teljes egészében, mivel azonban az anyag tetemes részének átrendezése már megtörtént, be szeretnénk számolni az elénk tűzött feladat céljáról, a munka menetéről, az eddig elért eredményekről és azokról a problémákról, amelyek csak a szakozási munka során vetődtek fel és ezáltal újabb kérdések megoldását segítik elő. Ha látni akarjuk, honnan indultunk el és milyen változtatásokat hajtottunk végre, meg kell néznünk először, hogy mi volt a helyzet a fiókkönyvtárakban a munka megkezdése előtt és főbb vonásaiban hol látható a különbség a két szakrendszer között. A kerületi könyvtárak könyvellátását kezdetben a Fővárosi Könyvtár Központjában működő Fiók Központ végezte. Itt készültek a könyvkártyák, raktári lapok, katalóguscédulák, s itt szakozták az ezekbe a könyvtárakba kerülő ismeretterjesztő anyagot is. A szakozás a Szabó Ervin által az eredeti Dewey-féle szakrendszeren végrehajtott bizonyos módosítások figyelembevételével történt, legfeljebb azzal a változtatással, hogy ez a szakozás a Központéhoz viszonyítva lényegesen egyszerűbb volt. A fiók- könyvtárakon belül eszközölt önkényes változtatások még tovább fokozták a nemzetközi szakrendszertől való eltérést. Három számjegynél hosszabb szakszámot nem használtak, tulajdonképpen a Dewey-féle „háromjegyű minimum” elvét alkalmazták, amikor a főosztályok egytagú jelzetét két nullával, az osztályok kéttagú jelzetét egy nullával egészítették ki, pl. 500: természettudomány, 530: fizika, stb. Igen fontos itt megjegyezni, hogy a fiókkönyvtárak szakanyagának feldolgozásánál külön raktári jelzetet nem alkalmaztak, a szakszám egyúttal raktári jelzetül is szolgált. A felszabadulás után a kerületi Szabó Ervin könyvtárak mind olvasólétszám, mind a könyv- állomány tekintetében rohamos fejlődésnek indultak. így előállott az a helyzet, hogy egyes szakokon belül a szakozásnak ez a módja elégtelennek bizonyult. Vonatkozott ez főleg a társadalomtudományi részre, ezenkívül a technika címszó alatt összezsúfolt könyvanyagra. A társadalomtudományba besorolt könyvek osztályozásának megkönnyítése céljából az ekkor még működő Fiók Központ bevezette a magyar ETO kiadásába is átvett Tropovszkij-féle módosításokat és az új anyagot már ezekkel a jelzetekkel látta el. Ez az átdolgozás — mivel az osztályozási rendszer gyökeres megváltoztatása gyakorlati okok miatt nem volt lehetséges, — komolyabb formában csak az 1-es és 3-as főosztályon belül jelentkezett. Változtatások és kiegészítések során Tropovszkij betű- jelzeteket is iktatott be a szakrendszerébe — a fiókkönyvtárak szakállományában azonban igen sok tárgyköre szerint idetartozó régi anyag továbbra is a régi szakszám alatt maradt és nem kapta meg a betűjelzetet. Ez sok zavarnak lett okozója, főleg a raktárban való eligazodást nehezítette nagymértékben. Próbálkozott a Fiók Központ a szakjelzetek kibővítésével is a 3-as és a 6-os szakon belül, helyenként hattagú szakjelzeteket is adtak, egyes, szerintük fontos műveknek. így sok területen létrejött a könyvanyag megosztottsága, azaz azonos tárgyú könyvek különböző szakszámok alatt szerepeltek. Ez mind a raktározás, mind a katalógus rendezése szempontjából súlyos nehézségek elé állította a könyvtárosokat, 75
