A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
tudományi műveket a könyvtárosok általában megvásárolják, elfogadva azt az álláspontot, hogy a kerületi könyvtárak közművelődési jellegébe a politikai agitáció és nevelés beletartozik. Nehéz határt szabni a humántárgyakon belül, tekintettel arra, hogy hazánkban nem azonos a humán és reáltárgyakban a műveltségi színvonal. A magasabb színtű humán műveltség miatt irodalom, történelem körében egyetemi tankönyvek beszerzését is indokoltnak tartjuk. Kellő önfegyelemmel csak a tömeges igény kielégítésére törekedhetnek a könyvtárosok, minthogy a nagy könyvtárak Budapest minden részéről gyorsan megközelíthetők, s egyes olvasókat e könyvtárakba irányíthatnak. A határvonal megszabása a könyvkiadás egyre nagyobb méretei mellett fontos könyvtárpolitikai és anyagi kérdés. Szükséges, hogy a könyvtárvezetőt elsősorban ez és csak másodsorban saját érdeklődése befolyásolja az állomány fejlesztésében. Az alsó határ betartása a szépirodalom területén jelentett problémát. Ma már e téren a könyvtárosok általában nem követnek el hibát. Tisztáztuk ugyanis, hogy az állam pénzén nem engedhető meg, hogy kétesértékű, irodalmi színvonal alatti könyvek kerüljenek a kerületi könyvtárakba s az olvasókhoz. Nem irodalmi színvonal kérdése ugyan, de itt említjük meg, hogy politikai, társadalmi meggondolás miatt nem kívánatos műveket sem tartanak könyvtáraink. A szerzeményezési politikát az általános irányításon kívül a rendszeres tájékoztatás igen eredményesen befolyásolja. 1958-ban a Kollektor által kiadott rendelési jegyzékeken szereplő műveket rendszeresen ismertetjük a könyvtárvezetők előtt, s javaslatot teszünk a vásárlandó példányszámra is. Erre a célra 7 tagú munkaközösséget szerveztünk, de az ismertetéshez a központ dolgozóit, a könyvtárvezetőket és beosztottakat is egyre szélesebb körben bevonjuk. A szerzeményezés túlnyomó többsége a Kollektoron keresztül történik. (1958 első felére 600 000 Ft-t kötöttek le a Kollektornál és Kollektoron kívül csak 24 307 Ft-t kötöttek május 20-ig.) Így a szerzeményezés értékelése lényegében egyet jelent a Kollektornál történő vásárlás értékelésével. A Kollektor munkáját igen pozitívnak tartjuk. A kerületi könyvtárak kívánságait — amennyiben erre lehetősége van — teljesíti, mint pl. köttetés, pótígénylés stb. Teljesíti a rendelési bizottság kéréseit is, bemutató példányait soron kívül is eljuttatja, gyakran résztvesz a rendelő bizottság tájékoztatóján és a hozzá intézett kérdésekre azonnal válaszol. Sokszor megoldatlan feladat elé állítjuk könyvigénylésünkkel, amit nem mindig tud kielégíteni. Jó lenne e téren olyan változtatást elérni, hogy elsősorban a gyermekkönyvekből korlátlanul kaphassanak a könyvtárak. 2. Az állomány változatosságának kérdése, a könyvek és müvek aránya E problémára több helyen utaltunk már. Az érintetteken kívül még a következőket jegyezzük meg: Egyik vonatkozása e kérdésnek a régi (1949—1953 közötti) szerzeményezési politika, melynek értelmében egy-egy műből 10—20 példányt is vásároltak a könyvtáraknak. Bár kétségtelen, hogy a több olvasó által egyszerre történő olvasás olyan vitákra ad lehetőséget, amelyet másképp nehezen tudnak a könyvtárosok megrendezni, mégsem lehet ezt a megoldást rentábilisnak nevezni, mert a sok példányban beszerzett könyv viszonylag rövid idő alatt „lefut” és a fölös anyagot szaporítja. Itt is meg kell azonban jegyezni, hogy az olvasók fluktuációja, s az elmúlt 8—10 év alatt felnövekedett új olvasóréteg további lehetőséget ad a „lefutott” könyvek új forgalmazására, ha azok valóban időtálló értékűek. Az elmúlt évben néhány könyvtárban e szempontból is megvizsgáltuk az állományt és sok indokolatlanul elfekvő könyvvel is találkoztunk. Igen nagy befolyást gyakorol a könyvek forgalmára a könyvtáros ízlése, olvasottsága. Van olyan könyvtár, ahol pl. Laxness: Független emberek c. kötetéből egyetlen példány sincs a polcon, s máshol 6 példány áll a raktárban. Ez teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az olvasók nagyobb fele a legtöbb könyvtárban igényét az „adjon valami jót” kérdésben foglalja össze. A legjellemzőbb erre: a 26. sz. könyvtárban Krúdy köteteit éveken keresztül alig olvasták. A „Hét bagoly” és más kötetek is gyakran 72
