A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
rongálódás nagy foka jelenti. A 8. sz. könyvtárban az 1958. év elején tartott vizsgálat alkalmával a raktárban 25 Dickens kötetet találtunk, s közülük jó állapotban csak 5 volt. Az új könyvtárakban alapvető hiányokat tapasztalunk. Victor Hugo, Dumas könyveire igen sok előjegyzést kell felvenniük nemcsak az új, hanem a régi könyvtárakban is, de sok helyen Balzac, Th. Mann, Rolland keresett művei sem találhatók meg. Bizonyos egyenlőtlenség van a France müveivel való ellátásban. Az l.sz. V. kerületi, a 10. sz. VI. kerületi könyvtárakban alig található egy-egy kötete raktáron, míg a 39. sz. IX. kerületi könyvtárban pl. a Jelenkori történet több kötetét találtuk egyszerre polcon. Itt nyilvánvalóan az olvasási színvonal közötti különbséget kell tekintetbe venni. Többen kérik Scott, Galsworthy, Maupassant, Hugo olyan műveinek újrakiadását, amelyekből vagy egyáltalán nincs példányunk, vagy nagyon kevés az igényekhez képest. A nem klasszikus nyugati művek tekintetében az utolsó két évben jelentős változást észlelhetünk. A kiadás pótolja a többször említett hiányokat: Camus, Ramuz, Radiguet, Cocteau, Colette, Gide, Joyce egy-két kötete színesebbé, teljesebbé teszi a könyvtárak állományát. Ugyanakkor ma már a könyvtárak nem tekinthetik értékmérőnek magát a kiadás tényét. A megjelenő művek között akad néhány, amelyek megjelentetésével esetleg még egyet is érthetünk, de nem tarthatjuk feladatunknak, hogy az állam pénzén a könyvtár eszközeivel népszerűségüket fokozzuk. Ilyen pl. Gardner: A harcias nagymama esete. Ezt a művet a hálózatban csak egy-két könyvtár vásárolta meg. E téren is fejlődésről számolhatunk be, mert Borroughs: Tarzan sorozatának egyik kötetét 1957. januárban még 161 példányban megvették. E művek iránt, elsősorban talán a belső kerületi könyvtárakban, igen nagy az érdeklődés s miután a költségvetési keretek korlátozottak, 2—3 — sokszor csak 1—1 példányt vesznek belőlük. Az előjegyzett kötetek nem jelentéktelen részét éppen ezért az „új” nyugati művek teszik ki. Természetesen olyan könyvtárakban, mint a Kulich Gyula-téri 44. számú, nem részesítik előnyben Camus, vagy Cocteau írásait. A világirodalom klasszikusainak olvasásáról a statisztikából képet kaphatunk. 1957. évi statisztika szerint a kölcsönzés 21,2%-a történt e csoportból. A nyugati szerzők közül a nem klasszikusokat a statisztika egyéb rovatában szerepeltetjük, viszont e százalék az orosz klasszikusok és a népi demokratikus országok szerzőit magában foglalja. g) Mai haladó nyugati irodalom 3—18%-a a szépirodalomnak. Igen kedveltek Amado, Fast, Vercors művei. Triolet könyveit örömmel fogadják az olvasók, André Stil viszont nem népszerű. A 7. sz. könyvtárban „A Szajna kifut a tengerre” c. kötetét, amely itt 2 példányban van meg, 1955 óta senki sem olvasta. Nagy sikere van Caldwell új könyvének. Többen említik Dreiser, Hamingway, Steinbeck írásait a keresettek között. 4. IDEGtENNYELVŰ IRODALOM A régi alapítású könyvtárakban a szépirodalom 3—14%-a idegennyelvű. Mindenhol megvan a kialakult olvasótábora és ezért nagyon sajnálatos, hogy évek óta devizahiány miatt a csoport fejlesztésére a könyvtárakban nem is gondolhattak. Segítene a költségvetés emelése is, mert az idegennyelvü könyvesboltban forintért is meg lehetne vásárolni az annyira hiányzó idegennyelvű művek egy részét. Tisztázandó, hogy melyek azok a könyvtárak, ahol idegennyelvű irodalom gyűjtése feltétlenül szükséges, és ezeken a helyeken a fejlesztést is biztosítani kellene. Ugyanakkor a többi, néhány idegennyelvű könyvvel rendelkező könyvtárból — ahol erre igény nincs kialakulva — ezt az állományrészt le kell választani, mert hosszú ideig nem leszünk olyan gazdasági viszonyok között, hogy valamennyi könyvtárunkban idegennyelvű irodalom gyűjtését lehetővé tehessük. 69
