A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
Ervin is rácáfolva saját „elméletére” forradalmár módjára állt ki. Az irányítása alatt működő és vele szorosan összeforrt szindikalista munkások, a baloldali galileisták és fiatal értelmiségiek egy szűkebb csoportján kívül ösztönösen a magyar munkások tízezrei és százezrei érezték meg, bogy Szabó Ervin az övék. Ha nem is tudták mind, de érezték, hogy egész tanítása, álma, vágya a szocialista társadalom megvalósítása. „Ami a tőkések számára szabadság — ... az a munkásság számára szolgaság. A biztosított megélhetés a bérmunkás számára a szabadságnak legszebb fogalmazása: ezt reméli a szocializmustól” — tanítja a fiatal Szabó Ervin. És így ír élete végén: „Szükségesnek tartjuk a szocialista eszmények nyomatékosabb hangsúlyozását a meglevő munkásszervezeteken belül, hogy a munkásosztály semmiféle tevékenységében ne feledkezzék meg a végső célról... A munkásosztály harcának végcélja nem lehet tehát más, mint a gazdasági ellentét okainak végleges megszüntetése. Ami meglesz, ha a munkásság világszerte mint egy osztály szervezkedik, a termelőerők szövetségei birtokba veszik a földet és a többi termelő eszközt és a bérrendszert megszüntetik. Ez a szocializmus.... Jól tudjuk és elismerjük, hogy e célok benne vannak a szociáldemokrata párt programjában is. De mert ez ereje és figyelme javát ma mégis a demokráciának szenteli: szükségesnek tartjuk a szociális eszménynek nyomatékosabb hang- súlyozását a meglevő munkásszervezkedésen belül, hogy a munkásosztály semmiféle tevékenykedésében meg ne felekezzék végső céljairól” — írja a hagyatékában talált egyik utolsó kéziratában a halállal küzdő Szabó Ervin. Amikor a magyar forradalom előestéjén meghalt, a budapesti nagyüzemek munkásai spontán elhatározással a gyász jeléül tízperces munkaszünettel fejezték ki tiszteletüket eltávozott, nagy barátjuk iránt. „E fájdalmas és sötét pillanatban sok ezer munkás tette le kegyelete és megbecsülése jeléül a kalapácsot és áhítatos csendben küldi ide Szabó Ervin ravatalához tisztelgő gondolatát, „ez elhatározás spontán módon született meg lelkűnkben”. (Népszava 1918. X. 12.) Az sem véletlen, hogy a polgári radikális Jászi Oszkár, Szabó Ervin sírja felett tartott gyászbeszédében keserűen állapította meg: „Ha Szabó Ervin tovább élt volna, a bolsevikok útját követte volna". Később is a szociáldemokrata párt vezetői keserű szájízzel többször kényszerültek hasonló megállapításokra. Tudománytalan és meddő dolog arról vitatkozni, hogy hol végezte volna pályáját Szabó Ervin a munkásmozgalomban, ha nem ragadta volna ki olyan korán sorainkból a halál. Egy azonban bizonyos, hogy az első világháború idejében a Kommunista Párt megalapítása előtt hibái és tévedései ellenére is objektíve Pártunk megalakulásának az útját egyengette. Abban a két esztendőben (1916 nyarától 1918 nyaráig), amikor bennünket forradalmi diákokat és forradalmi munkások egy csoportját lényegé- benSzabó Ervin vezetett, és amikor az ő koncepciója nyomta rá a maga bélyegét sok tekintetben a mi illegális munkánkra, az imperialista háború elleni harc állott az előtérben. A nép széles tömegei a városban és falun le akartak számolni a háborús vérontással és egyre nagyobb undorral fordultak el a háborúra uszító vezetőktől. így elfordulóban voltak a jobboldali szociáldemokratáktól is, akik fékeztek bennünket a harcban, abban, hogy az orosz forradalom útjára lépjünk. Szabó Ervin lényeges kérdésekben helyes úton járt, s jó irányba vezetett bennünket ! Nagy érdemei mellett ma már egyre jobban háttérbe szorulnak téves, a marxizmus tanításától eltérő nézetei. Nem utolsósorban azért, mert azokat az elméleti tévedéseket, amelyeket, Szabó Ervin a párt lebecsülésével elkövetett, a munkásság legöntudatosabb képviselői, a kommunisták már régen felszámoltak. Sőt mitöbb, ma már, amikor az októberi ellenforradalom drágán megfizetett tanulságaival is gazdagodtunk, nemcsak a kommunisták, hanem a munkások széles tömegei és a nép ügyét szerető haladó emberek is tisztába kezdenek jönni azzal, hogy párt nélkül sem a szocializmus vívmányait megőrizni, sem a szocializmust építeni nem lehet. Ma, amikor pártunk síkra száll a munkás- mozgalom három élő generációjának összeforra- dásáért, szeretettelgondolunk visszaSzabó Ervinre, akinek olyan nagy érdeme volt a 19-esek ma élő generációja egy részének formálásában. Szabó Ervin élete és múltja úgy ahogy volt, a miénk. Büszkén gondolunk rá születésének 80 éves évfordulója alkalmából. Élete művét joggal sorolhatjuk be a magyar munkásmozgalom legnagyszerűbbjeinek művei közé, nevét pedig joggal említjük a magyar munkásmozgalom nagy történelmi alakjaiéval együtt. C
