A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
TANULMÁNYUTAKON Évkönyveinkben jó másfél évtizede nem számolhattunk be könyvtárosok tanulmányútjáról. Hiányzott mindenféle személyes szakmai tapasztalat külföldről, mert ha eljutott is egy-egy könyvtáros külföldre, nem olyan körülmények között tette, hogy csak futólag is megnézhette volna az ottani könyvtári munkát. Katonai szolgálat, fogság, munkaszolgálat, deportálás közben idegen ország nem külföld, hanem csatatér, hátország, terep, barakk-világ, szenvedések földje. Még a szerencsésebb, sportoló kollegák sem láttak könyvtárat, csak edzőpályát és verseny stadiont. Sokat gazdagították ismereteinket azok a munkatársak, akik emigrációban hosszasabban éltek külföldön s ha nem is könyvtárban dolgoztak, de alaposan megismerkedtek a közművelődés kérdéseivel. Elsősorban Dienes László szovjetunióbeli tapasztalatai befolyásolták és részben változtatták meg a felszabadulás utáni esztendőkben a könyvtári munka módszereit. A fiatalabb könyvtárosok, —mint mindenütt, — tisztelték és sóvárogva, követendő példaképnek tekintették azokat az idősebbeket, akik még a két háború között valcolva, tanulmányúton, ösztöndíjjal, társasutazással vagy saját költségükön bejárhatták Európa valamelyik országát, világot láttak, külföldi könyvtárakat ismertek. A szakmai irodalom és a szakmai irodalom dokumentálásának és fordításának nagy jelentőségét éppen az utazások korlátozottságának ebben 8—10 esztendejében tudtuk megfelelően méltányolni. A Szovjetunió — döntő részben a szakirodalom útján közvetített — tapasztalatai segítették a magyar közművelődési könyvtári hálózat kiépítését, az új munkamódszerek kialakítását. Most értek meg igazán Szabó Ervin, Dienes László, Kőhalmi Béla és a többi úttörő könyvtáros 1900—1910-es évekbeli nyugati tanulmányútjainak gyümölcsei. A public library mozgalom, amely létrehozta a nyugati országok nagy, nyilvános közművelődési könyvtárait, s amely itthon sötét és konok fejekben elutasítással találkozott, most szocialista tartalommal gazdagodva visszavonhatatlanul megindult a közműveltség színvonalának emeléséért. A könyvtári munkában azonban nem jelentéktelen rész az a sok gyakorlati kérdés, melyre a szakirodalom nem terjed ki. Az olvasószolgálat technikai megoldásai, a raktározási és kötési gondok, a kiállítások kivitelezései, az előadások szervezési kérdései stb. úgyszólván csak elméletileg vagy erősen szépítve szerepelnek a szakirodalomban. S mennyivel tanulságosabb a többi, esetleg irodalmilag alaposabban feldolgozott kérdés vizsgálata, ha magam is látom a munkát összehasonlíthatok, kérdezhetek. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a szakmai irodalom és a magyar fordítások sem voltak mentesek bizonyos szemléleti és aránybeli torzítástól, nem mindig segítették a kérdések tisztázását és helyes megoldását. Tudósok, termelési szakemberek, művészek, sportolók után, elég későn, 1953-ban került sor először arra, hogy könyvtárosok is tagjai legyenek hivatalos küldöttségnek. Könyvtárunk vezetője, Winter Pálné utazott a Széchényi Könyvtár főigazgatójával Bulgáriába. Megtekintették a szófiai nemzeti könyvtár munkáját, jártak több tudományos, területi és falusi könyvtárban is. Winter Pálné a szakmai továbbképzés keretében tartott előadáson számolt be útjáról. A bolgár tudományos könyvtárügy nehezebb 120
