A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

varos épülettömböt tervezett, amelynek minden oldala 100 öl (190 m) hosszúságú lett volna és így áttörte volna a pe.sti városfalat is az Ország útig, a mai Tanács körútig. A terv nemcsak pénzhiányon bukott meg; a pesti tanács a város erődjellegének megszűnésétől is tartott és így megakadályozta a szükséges telkek kisajátítását. így Martinelli nagyszabású elgondolása sohasem valósult meg teljesen. Az építkezés lényegében 1741-ben, Martinelli halálával pedig 1747-ben végleg megszakadt.40 Az épület csonkán, befejezetlenül maradt, de az még így, torzóként is, méltán kivívta a kortársak csodálatát. Az 1737-ben hazánkban járt Michael Küchel német építészt is az invalidusok palotája, annak is a kápolnája ragadja meg legjobban Pest nevezetességei közül: „Pest, amely szép és csaknem újonnan épült városka, jelentékenyen szebb Budánál, sok szép urasági, polgári épülete és temploma van. Elsősorban az invalidusok háza, amely királyi palotához hasonlít, három bejárójával, amelyek közül a középső a templomhoz vezet. A templom közepén áll a főoltár, amelynek mind a négy oldalán misét mondhatnak; az egész templomot kettős, egymás fölé helyezett oratóriumok futják körül, úgyhogy ezeken 3000 ember hallgathatja a misét, azonkívül alattuk székek is vannak elhelyezve. Mint kórházi templom hasonlíthatatlanul kitűnően van berendezve, stílusa kiváló . . . szebbet, jobbat ebben a nemben nem is láttam, pedig az épület még befejezetlen”41 . . .

II. József 1783-ban rendelte el, hogy az invalidusokat Nagyszombatba telepítsék át; a rokkantak palotáját részben a gránátosok kaszárnyájának, részben a Budáról áttelepítendő egyetem székhelyének szánta. Érdekes, hogy Táncsics is foglalkozott a Károly-kaszárnya egyetemmé való átalakításának gondolatával, amikor a főváros nagyvonalú fejlesztési terve lebegett szeme előtt: „Budapesti egyetemül a Károly-kaszárnya helyisége jelöltessék ki és rendeztessék be. Ha ez jelenleg nincs is olyképpen építve, hogy minden kívánatnak megfelelhetne, de a két legfőbb megkívántató kellék mégis föltalálható benne, ugyanis: az egyesítendő testvér fővárosnak körülbelül közép táján fekszik — és elég tágas valamennyi kart — tehát a műegyetemet is magában foglalni. De hogy a jövőben s minden időben a célnak megfelelhessen, a szervita-térről tekintve, a kaszárnya balfelén levő épületek, a Deák utcáig — az evangélikus egyház és iskolát is ideértve — már most jelöltessenek ki olyanokul, melyek idővel ki fognak sajátítatni, tehát az építkezés rajtuk ne engedtessék meg”.42

De sem a császárnak, sem késői utódja börtönben sínylődő alattvalójának ez az egyetemmel kapcsolatos terve nem valósult meg. A rokkantak palotájából kaszárnya lett és az maradt a 19. század végéig, amikor a régi, Kasselik által épített pesti városháza már végképp nem bizonyult elegendőnek a fejlődő város közigazgatási apparátusának elhelyezésére és a rokkantak egykori palotája az 1894. évi XX. törvénycikk értelmében a város tulajdonába ment át, hogy 1899-től mint Központi Városháza, 1950-től pedig mint a főváros központi Tanácsháza teljesítse megváltozott hivatását.

A teret polgári házakkal benépesítő építkezésnek a 18. század első harmadában az 1723. évi törvényhozás adott lendületet, amely a XXIV—XXV. törvénycikkelyekkel felállította Pesten a királyi kúriát. Ennek egyik tagozata, a hétszemélyes tábla, évenként csak kétszer ülésezett 40—40 napon át, másik tagozata azonban, a királyi ítélőtábla állandóan működött: ez volt az ország első hivatásos bírói testületé. A királyi tábla ülnökeinek az év egyik részét feltétlenül Pesten kellett tölteniök és ez nagy jelentőségű volt a városnak mind kultúrális, mind gazdasági fejlődése szempontjából. így egymásután vásároltak a Belvárosban telket és építettek házat Grassalkovich Antal királyi jogügyi igazgató, Sze- leczky Márton alnádor, Orczy István, Rudnyászky József, Galánthai Balogh János, báró Péterffy János, (1755-ben, a ma inkább Kriszt-ház néven ismeretes egyetlen Pesten fennmaradt copfstílusú ház első gazdája); Dobay Károly és Majthényi Károly alnádor, táblai ülnökök. Bennünket elsősorban gróf Battyhány Imre ingatlanvásárlása érdekel, aki a hét- személyes táblai ülnökök sorából elsőnek telepedett meg Pesten: 1743 szeptember 27-én vásárolta meg az Irgalmasok utcájában álló 37. sz. házat, (a későbbi Városház utca és Szervita tér sarkán) amelyet az 1945-ös bombázás pusztított el. Három évvel később megvette a Szerviták utcájában (később Hajó, ma Fehérhajó utca) az 554. számú házat, ismét három évre rá a mellette álló 9. számú házat. Batthyány Imrét tekinthetjük Pest város első dísz117