A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

számítsák be a kontumáciába, mint másoknál, továbbá, hogy rendeljenek őrt a rendház őrzésére, s végül, hogy adjanak neki kocsit, amelyen holmiját elszállíthatja. Egyébként hajlandó 50 napos contumáciát is a rendházban kiállni, holott másokat csak 40 napra köteleznek. A város syndicusa (ügyésze) így intézte el a kérdést: Mivel künn bizonyos, hogy elvész, okosabb, ha bennmarad. „Így az Ür nevében belenyugodtam az Isten akaratába”, jegyzi meg naplóírónk, aki a rendházban csakugyan átvészelte a járványt és augusztus 21-én végre kiszabadult hosszas és izgalmakban bővelkedő ,,quaranténájá”-ból.13

A kis tér egyébként is résztvett a természet csapásaitól olyan sűrűn látogatott város bújában, bajában. Kissé magasabb fekvésének köszönhette, hogy az árvizek aránylag megkímélték. Az 1712 február 14-én kiáradt Duna 15-én elöntötte ugyan a szerviták pincéjét, ugyanakkor azonban a plébánaitemplomban a víz a főoltárig hatolt; oda ladikon eveztek be, hogy kihozzák a szentségmutatót és áldoztatókelyhet. Ezeket a szerviták templomába vitték át; március 10-ig a plébániai istentiszteleteket is ott tartották. Ugyanez megismétlődött a következő, 1713. évi árvíz alkalmával.14 A tér épületei az 1838-as nagy árvíz pusztításából is aránylag épen kerültek ki. A víz szintje a legalacsonyabb részen sem emelkedett másfél méter fölé és így sokan találtak menedéket a szerviták jól megépített klastromában is.15

Annál többet szenvedett a tér háborús idők bombázásaitól. Pest 1849-i ostromakor a templomra és a rendházra két bomba és sok gránát hullott, a második világháború végén pedig egy légitámadás súlyosan megrongálta a templomot és a rendházat, több házat földig lerombolt és ezzel megváltoztatta a tér évszázados arculatát.

A régi Szervita tér persze nemcsak pusztulást látott, hanem színhelye volt a Belváros ünnepi alkalmainak is. Többek között itt szoktak gyülekezni a „polgári őrsereg” színpompás, kékattilás lovas és gyalogos osztagai a régi Pest-Buda nagy ünnepi napjaikor, hogy zászlós csapataik azután innen vonuljanak zeneszóval az ünnepség színhelyére, mint a Rókus kórház ünnepélyes megnyitásakor 1798-ban.16 Itt, a szerviták „piacán”, szokták tartani évenként az úrnapi körmenet egyik állomását is.

Pestnek a XVIII. század utolsó évtizedeiben meginduló gazdasági, főként kereskedelmi fellendüléséből nem maradhatott ki a Belvárosnak ez a középpontja sem. Rosier János Kristóf „Kalender von Ofen und Pesth für das Jahr 1809” című, a korabeli főváros megismerése szempontjából forrásértékű naptárában a pestiek tulajdonképpeni tevékenységét már a kereskedelemben jelöli meg, amely „polipszerűen” terjeszkedik és amelyet nemcsak a pestiek, de a budaiak és az átutazó idegenek is állandóan igénybe vesznek és foglalkoztatnak. A kereskedelmi tevékenység súlypontja a Váci utca, Űjhíd (Deák Ferenc) utca, Úri (Petőfi Sándor) utca, Kígyó utca, Fő (Március 15-ike) tér könyékére esik, amely „úgyszólván szünet nélkül országos vásár képét” nyújtja. A „csábítólag ingerlő kirakataival és tetszetősen berendezett belsejével” egymás mellett sorakozó boltok mellett kiemeli Wilfinger és Fuchsnak az „Amerikaihoz” címzett dohánykereskedését a Szervita téren, ahol nemcsak dohányt, hanem mindenféle, dohányzáshoz és burnótozáshoz szükséges használati tárgyat is lehet kapni.17 Scliams Ferenc még több, mint egy évtized múltán is dicsérőleg emlékezik meg erről a nagyhírű boltról: „A tajtékból faragott pipafej-gyűjtemények Fuschnak az „Amerikaihoz” címzett boltjában ... a dohányzás barátainál különleges tetszésre találnak, és meg kell vallanunk, hogy ebben, a vadaktól átvett szokásban is a fényűzés magas foka honosodott meg nálunk”.18

A XVIII. század végi, XIX. század eleji pesti kereskedelemnek egyik középpontjává még inkább a „Frag- und Kundschaftsamt” tette a teret; helyisége ebben az időben a Szervita téren volt. Ez a rendkívül érdekes kereskedelmi intézmény egy hasonló című lappal indult, amelyre Moll Jeremiás 1787-ben kért engedélyt és amelynek rövid pályafutása után — 1788 márciusától 1789 áprilisáig jelent meg a „Neuer Kurier aus Ungarn” mellékleteként — maga az üzleti vállalkozás megmaradt. Az üzleti életnek úgyszólván minden ágával foglalkozott: áru- és állásközvetítéssel, árverések rendezésével, heti jegyzékek közreadásával a Pesten elhúnytakról,sőt mindennemű tájékoztatással is. „Ez a hivatal”, írja Schams Ferenc 1821-ben, „minden esetre igen üdvös intézmény . . . Alig akad bármilyen foglalkozású, vagy bármilyen

111