A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Zoltán József: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai munkássága 1945-1954
zöme pádig kezdő olvasó. Tapasztalatlan népkönyvtárosaink jó részenem tudott mit kezdeni az ajánló bibliográfiák áradatával: feldolgozni még nem tudta. Még kevésbé használhatták fel az új olvasók : jó részüket meg se érintette még népnevelő munkánk.”3 Bibliográfiai tevékenységünknek tehát ma a sok kisebb kiadvány helyett kevesebb, de a tapasztalatban jól bevált bibliográfiai kézikönyvek összeállítása a célja. A Szabó Ervin Könyvtár felszabadulás utáni bibliográfiai tevékenysége honosította meg hazánkban — szovjet példák nyomán — az ajánló, annotált bibliográfiák típusát. Az úttörő munka mivolta magyarázza meg a könyvtár annotációs munkájának néhol megmutatkozó egyenetlenségét. A politikai művek annotációi úgyszólván kivétel nélkül jól sikerűiteknek mondhatók, kifogás csak egyes ilyen jellegű annotációk ter- delmessége ellen merült fel.4 A többi annotációra is általában áll az, amit Hajdú Helga a „Könyvtáros” hasábjain három ajánló jegyzékünkre vonatkozóan állapít meg : „A jegyzékek annotációi mind példamutatóan pártosak, politikailag kiélezettek; az anyagban való tájékozottság és a gondos munka jegyeit viselik magukon.”5 Pontatlan fogalmazás, hiba elvétve szépirodalmi annotációkban található, ezek oka azonban jórészt az annotáció elvi kérdéseinek tisztázatlanságában rejlik. így még ma sincs egyértelműen eldöntve, hogy az ajánló bibliográfia a könyvtárosnak vagy az olvasónak szól-e elsősorban. Véleményünk szerint az ajánló bibliográfia a könyvtáros munkáját hivatott megkönnyíteni, akinek minden tájékozottsága ellenére sem lehet módja minden könyvet elolvasnia. Ezért az annotációnak tartalmaznia kell a mű szerzőjére és tartalmára vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, de az egyszerű tartalmi kivonattól főként abban kell különböznie, hogy értékel. A könyvtár bibliográfiai tevékenysége éppen abban árulja el a legértékesebb fejlődést, hogy a kezdeti tartalmi ismertetésekről fokozatosan áttért az értékelő annotációra. Mindössze abban mutatkozik még bizonytalanság, hogy az ajánló bibliográfiák annotációinak egyéni véleményt, vagy kiforrott irodalomesztétikai állásfoglalást kell-e tükrözniük, illetve ilyennek hiányában a bibliográfus hivatott-e véleményadásra? Abban a tekintetben is vannak eltérő vélemények, vajon fel kell-e venni ajánló bibliográfiába egyébként jó, de nehezen, csupán régi kiadásokban hozzáférhető műveket? Bár erre a kérdésre igennel válaszolunk, mégis az ilyen kérdések még nem teljesen tisztázott volta arra tanít, hogy gyakrabban kell a bibliográfiai munka elvi kérdéseiről, más könyvtárak bibliográfusainak bevonásával, közös megbeszéléseket, vitákat rendezni. Az eddig megrendezett ilyen ankétok hasznosaknak bizonyultak. A bibliográfiai munka elvi kérdései között kell szóvá tennünk a kiadványok külső megjelenési formáját. Bármennyire mellékes körülménynek látszik a bibliográfia külalakja, nem tekinthetjük közömbös kérdésnek. A tetszetős külsejű kiadványt szívesebben veszi kézbe akár az olvasó, akár a könyvtáros. Ha a Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai kiadványait vesszük szemügyre, fokozatos fejlődést állapíthatunk meg. Míg az első években ritkaságszámba ment egy-egy szép köntösben megjelent bibliográfia — ilyen volt a,,Budapest’ ’ Gyűjtemény 48- as kisnyomtatvány-bibliográfiája — és a legtöbb kiadvány szürke borítólappal, vagy esetleg még anélkül is, látott napvilágot, az utóbbi években kiadott bibliográfiák színes címlappal kerültek forgalomba; a fejlődést szépen illusztrálja a legutóbb megjelent „Fővárosunk Budapest” című ajánló bibliográfia művészi borítólapja. EMLÍTETTÜK, HOGY A BIBLIOGRÁFIÁK FELHASZNÁLÁSA sok tekintetben nem kielégítő. Ennek oka többek között abban is rejlik, hogy a könyvtárosok nem mindenütt becsülik meg érdemük szerint az általában díjtalanul kézhez kapott kiadványokat. Ebben a tekintetben fontos feladat vár a módszertani osztályok munkatársaira : ki kell dolgozniok a bibliográfiák felhasználásának módszereit, rá kell nevelniük a könyvtárosokat azok használatára és meg kell győzniük a könyvtári dolgozókat a bibliográfia felhasználásának komoly elméleti és gyakorlati jelentőségéről. Ezzel a kérdéssel szoros összefüggésben vetődik fel a bibliográfiai kiadványok terjesztésének problémája. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a bibliográfiák megbecsülését nagy mértékben elősegítené az árazás, ha a könyvtárosnak leltárikig is felelnie kellene ezekért a kiadványokért. Számos olyan kiadványunk van, amelyek vidéki könyvtárakban is szükségletet elégítenek ki: Mit olvassunk a világirodalom klasszikusaitól? Mit olvassunk hazánk történetéről? Szép- irodalmi művek az SzKP történetének tanulmányozásához stb. Ezek iránt a könyvvásárló közönség részéről is élénk érdeklődés mutat88