A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállása 50 éves évfordulójának megünneplése
lesztésének terveit, személyes barátság fűzte Szabó Ervinhez. „Engedjék meg, hogy személyemben Szabó Ervinről itt az is megemlékezzék, aki benső barátja és munkatársa volt s akinek az a szomorú, de nagyon megtisztelő szerep jutott, hogy temetésén hivatalosan is ő búcsúztassa el. Ma sem tudnék róla mást mondani, mint gyászbeszédem következő mondatait: Éles eszed, szilárd akaratod, megingathatatlan hűséged az emberiség boldogulásáért folyó örök küzdelem ideális harcosává avatott, de gyönge tested és érzékeny lelked a harci porondra lépés helyett a harci fegyvertár megteremtésére utalt. Ezért lettél tudós, publicista, könyvtáros. Csak a betű hatalmában mindenkinél erősebb hited adhatta meg neked azt az erőt, hogy aránylag rövid idő alatt és viszonylag kevés anyagi erővel megteremthetted a Fővárosi Könyvtárt, az országnak elismert, szervezetileg első könyvtárát, amelynek a gyermekkönyvtártól a tudós könyvtáráig felnyúló lépcsőfokaihoz elválaszthatatlanul odaláncoltad a kultúrára éhes város apraj át -nagy j át. “ Harrer Ferenc ezután elmondta azokat a szavakat, amelyekkel annak idején a ravatalná Szabó Ervintől búcsúzott, majd így fejezte be 1 „Boldog vagyok, hogy megdicsőülésed napján, most már büszke örömmel mondhattam el még egyszer ezeket." Az ünnepség utolsó felszólalója Szelestey Gyuláné volt, aki a könyvtár dolgozói nevében beszélt. Szólt arról a lelkesítő erőről, amelyet könyvtárunk múltja jelent, majd a könyvtárosi hivatás szépségét méltatta : „A könyvtáros munkája színes, gazdag és érdekes. Nemrégen kiállítást készítettünk ezzel a címmel: «A könyvtárban az egész világ». Célja volt felhívni az olvasók figyelmét azokra ÜNNEPI OLVAS Délután öt órakor a „Budapest“ Gyűjtemény termében tartottuk meg ünnepi olvasóértekezletünket. Tudományos könyvtárunknak ez volt a második ilyen próbálkozása, az első olvasóértekezletet 1951-ben tartottuk. Az ilyen értekezlet jelentős tanúbizonysága az olvasók és a könyvtárosok közötti megváltozott kapcsolatoknak, méltó az ünneplő könyvtárhoz is. Tudjuk, hogy ilyen értekezleten nem világíta kincsekre, amelyeket minden könyvtár magában rejt. De nemcsak a könyvekben tükröződik a világ. A bel- és külpolitikai, valamint a társadalmi események, a nagy emléknapok és mindennapi életünk ezer színes jelensége kifejezésre jut, megelevenedik könyvtári munkánkban, a könyvtár sokszínű, sokrétű életében. A könyvtáros szemtanúja annak, hogyan válnak valóra a magyar nemzet legjobbjainak álmai. Világosan látjuk, mennyire megváltozott életünk, hogyan válik lehetővé az, hogy valóban eljuthatunk az ipari és mezőgazdasági munkásokhoz és elvihetjük hozzájuk az irodalom remekeit. A közművelődési könyvtárosok nem állnak egyedül munkájukban. Segítik őket a legjobb olvasókból alakult olvasótanácsoky szeretettel foglalkozva a könyvtár ügyes-bajos dolgaival. Biztosítják a könyvtáros számára azt, hogy még közelebb kerüljön az olvasókhoz és a sok olvasói ötlet, javaslat, elgondolás meghallgatása, elfogadása és megvalósítása összekovácsolja az olvasókat a könyvtárral. Ügy akarunk dolgozni, hogy megismerjük az olvasók véleményét és tolmácsoljuk hangjukat a magyar tudományos irodalom művelőinek és a magyar íróknak. Úgy fogunk dolgozni, hogy a következő jubileumon úgy emlékezzenek ránk a jövő könyvtárosai, bogy éltünk a nekünk nyújtott lehetőségekkel és méltó folytatói voltunk Szabó Ervin munkájának és érdemesek a szocialista könyvtáros megtisztelő címére." A munkaértekezlet befejezéseképpen Jánosi Ferenc miniszterhelyettes Juhász Máriának, Szántó Lászlónénak és Szász Károlynak, a könyvtár dolgozóinak átadta a „Szocialista Kultúráért” kitüntető jelvényt. Winter Pálné intézetvezető pedig az elmúlt negyedévben kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak nyújtott át pénzjutalmat. Az Intemacionálé eléneklésével zárult az ünnepség. ÓÉRTEKÉZLET hatnak rá meglepően új kérdésekre, amelyek teljesen ismeretlenek a könyvtárosok előtt, hiszen a könyvtári postán, a nyilvános szolgálaton, a kívánságkönyvön és az elég gyakran érkező leveleken keresztül nagyjából értesülünk olvasóink kívánságairól, saját tapasztalatainkból pedig jól ismerjük hiányosságainkat. Azt szerettük volna, ha az olvasók legfőbb észrevételeit és kívánságait az intézetvezetőség 63
